Atıf Yılmaz Batıbeki (Mersin, 1925. december 9. – Isztambul, 2006. május 5.) török filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. 1951-től haláláig 119 filmet rendezett, 53 forgatókönyvet írt és 28 film producere volt; a török filmipar legendás alakja. A török film szinte minden korszakában aktív volt; filmjei mennyisége ellenére legtöbbjük minőségi alkotás és üzenete is van.
Élete
Atıf Yılmaz 1925. december 9-én született Mersinben, egy Paluból származó kurd családba.[3] Mersinben végezte el a középiskolát, majd az Isztambuli Egyetem jogi karára járt, de mivel már ekkor is a művészetek iránt érdeklődött, abbahagyta és az Isztambuli Szépművészeti Akadémia festészet szakára ment. Miután elvégezte, egy ideig festett. Később megjegyezte, hogy ez a képzés nagyban segítette filmjei rendezésében.
Filmes pályafutását kritikusként kezdte, emellett festésből és forgatókönyvírásból élt meg. Miután 1950-ben Semih Evin rendező társaként két filmet rendezett, a Kanlı Feryat („Véres sikoly”) című filmmel indult rendezői pályafutása. 1960-ban saját filmes céget alapított Orhan Günşıray színésszel együtt, Yerli Film néven.
Legfontosabb filmjei: Hıçkırık („Zokogás”), Alageyik („A világos őz”), Suçlu („A bűnös”), Seni Kaybedersem („Ha elveszítelek), Yaban Gülü („Vadrózsa”), Keşanlı Ali Destanı („Kesanli Ali története”), Taçsız Kral („Király korona nélkül”), Toprağın Kanı („A föld vére”), Ölüm Tarlası („A halál mezeje”), Utanç („Szégyen”), Zavallılar („Szegények”), Selvi Boylum, Al Yazmalım („A piros kendős lány”), Baskin („A rajtaütés”), Adak („Az áldozat”), Bir Yudum Sevgi („Egy korty szerelem”), Adı Vasfiye („A neve Vasfiye”), Berdel, Düş Gezginleri („Séta éjfél után”), Eylül Fırtınası („Szeptember után”) és a Mine.
Számos filmje társadalmi tabukat feszegetett, különösen a Mine és A neve Vasfiye, melyek forradalminak számítottak abban az időben azzal, ahogyan a szexualitást és a társadalom reakcióját ábrázolták.
Atıf Yılmaz haláláig nem hagyta abba a filmkészítést, még akkor sem, amikor a filmipar anyagi nehézségektől szenvedett. Fontos szerepet játszott számos jelentős török rendező, például Halit Refiğ, Yılmaz Güney, Şerif Gören, Zeki Ökten és Ali Özgentürk karrierjében is.
2005 szeptemberében, az Antalyai Filmfesztivál alatt gyomor- és bélrendszeri problémákkal került kórházba. Isztambulban hunyt el, 2006. május 5-én.
Magánélete
Atıf Yılmaz háromszor nősült. Első felesége Nurhan Nur színésznő volt, ebből a házasságából született Kezban nevű lánya. Miután elvált második feleségétől, Ayşe Şasa drámaírótól, utolsó házasságát Deniz Türkalival, Vedat Türkali regényíró, forgatókönyvíró és filmrendező lányával kötötte.
Filmográfia
Rendezőként
Kanlı Feryad („Véres sikoly”) – 1951
Mezarımı Taştan Oyun – 1951
İki Kafadar Deliler Pansiyonunda – 1952
Aşk Izdırabtır – 1953
Hıçkırık („Zokogás”) – 1953
Şimal Yıldızı („Sarkcsillag”) – 1954
Kadın Severse („Ha egy nő szeret”) – 1955
Dağları Bekleyen Kız („A lány, aki a hegyeket nézte”) – 1955
Ez a szócikk részben vagy egészben az Atıf Yılmaz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.