hu Asmus Nicolai Clausen

	Asmus Nicolai Clausen
Született	1911. június 2.; Flensburg
Meghalt	1943. május 11. (31 évesen); Atlanti-óceán
Állampolgársága	német; nemzetiszocialista Németország;
Nemzetisége	német
Fegyvernem	haditengerészet
Szolgálati ideje	14 év
Rendfokozata	korvettkapitány
Egysége	4. tengeralattjáró flottilla; 2. tengeralattjáró flottilla
Csatái	második világháború
Kitüntetései	Másod és Első osztályú Vaskereszt; Tengeralattjáró-háború jelvény; Lovagkereszt
	A Wikimédia Commons tartalmaz Asmus Nicolai Clausen témájú médiaállományokat.

Asmus Nicolai Clausen (Flensburg, 1911. június 2. – Atlanti-óceán, 1943. május 16.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Huszonnégy hajót (74 807 brt) süllyesztett el.^[1]

Pályafutása

Clausen 1929 októberében lépett be a Német Birodalmi Haditengerészetbe matrózként. A következő éveket a T–185 és a G–10 torpedónaszádon, majd a Gorch Fock iskolahajón szolgált. 1935 szeptemberében áthelyezték az új tengeralattjárós egységhez, és néhány hónap kiképzés után, 1936 áprilisában az U–26-ra helyezték. 1937 márciusában a mürwiki haditengerészeti akadémia hallgatója lett. Következő szolgálati helye az Admiral Graf Spee csatacirkáló, majd az M–143 aknaszedő lett.^[1]

A háború kitörésekor, 1939 őszén korábbi búvárhajó-parancsnoka, Werner Hartmann kapitány igényt tartott a szolgálataira, és az U–37 első tisztjének nevezték ki. Három őrjáratot teljesített, főleg az Atlanti-óceán északi részén. Első harci küldetése után személyesen Karl Dönitztől vehette át a másodosztályú Vaskeresztet.^[1]

Clausen 1940 augusztusában kinevezték az U–37 parancsnokának, de őrjáratot nem tett. Két hónap múlva visszatért az U–37-re, és annak kapitánya lett. A tengeralattjáróval három harci küldetést teljesített, majd 1941 májusában áthelyezték az U–129-re, amellyel négy bevetésen vett részt. Első három küldetése sikertelenül végződött új hajójával, de a következő úton, a Karib-tengeren hét hajót süllyesztett el. Ezért a bevetésért megkapta a Lovagkeresztet. 1942 májusában átadta a hajó parancsnokságát Hans-Ludwig Wittnek.^[1]

1942. júliusban az U–182 parancsnoka lett. Első útján, az Indiai-óceánon öt szövetséges hajót küldött hullámsírba. A hazavezető úton, 1943. május 16-án a USS MacKenzie romboló megsemmisítette a tengeralattjárót. Clausen és összes tengerésztársa meghalt.^[1]

Összegzés

Hajója	Parancsnoki szolgálata	Őrjáratok száma	Őrjáratok hossza (nap)	Eltalált hajók száma	Eltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–142	1940. szeptember 4. – 1940. október 13.	0	0	0	0
U–37	1940. október 26. – 1941. május 2.	3	85	12	19 123
U–129	1941. május 21. – 1942. május 13.	4	180	7	25 613
U–182	1942. június 30. – 1943. május 16.	1	159	5	30 071
	Összesen	8	424	24	74 807

Elsüllyesztett és megrongált hajók

Búvárhajó	Nap	Hajó	Nemzetisége	Vízkiszorítása (brt)
U–37	1940. december 1.	Palmella	Egyesült Királyság	1578
U–37	1940. december 2.	Gwalia	Svédország	1258
U–37	1940. december 2.	Jeanne M.	Egyesült Királyság	2465
U–37	1940. december 4.	Daphne	Svédország	1513
U–37	1940. december 16.	San Carlos	Spanyolország	223
U–37	1940. december 16.	Rhöne	Franciaország	2785
U–37	1940. december 19.	Sfax*	Franciaország	1379
U–37	1941. február 9.	Courland	Egyesült Királyság	1325
U–37	1941. február 9.	Estrellano	Egyesült Királyság	1983
U–37	1941. március 10.	Brandenburg	Egyesült Királyság	1473
U–37	1941. március 7.	Mentor	Görögország	3050
U–37	1941. április 12.	Pétursey	Izland	91
U–129	1942. február 20.	Nordvangen	Norvégia	2400
U–129	1942. február 23.	George L. Torian	Kanada	1754
U–129	1942. február 23.	West Zeda	Egyesült Államok	5658
U–129	1942. február 23.	Lennox	Kanada	1904
U–129	1942. február 28.	Bayou	Panama	2605
U–129	1942. március 3.	Mary	Egyesült Államok	5104
U–129	1942. március 7.	Steel Age	Egyesült Államok	6188
U–129	1943. január 15.	Ocean Courage	Egyesült Királyság	7173
U–129	1943. február 17.	Llanashe	Egyesült Királyság	4836
U–129	1943. március 10.	Richard D. Spaight	Egyesült Államok	7177
U–129	1943. április 5.	Aloe	Egyesült Királyság	5047
U–129	1943. május 1.	Adelfotis	Görögország	5838