Asbóth Oszkár (nyelvész)
Asbóth Oszkár (Újarad, 1852. augusztus 10. – Budapest, 1920. augusztus 24.[1]) nyelvész, a szláv nyelvtudomány egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1892, rendes: 1907). Fia, Asbóth János, testvére Asbóth Lajos. Fő munkája a magyar nyelv szláv eredetű elemeinek kutatása. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja. ÉleteAsbóth János és Glatz Matild gyermeke.[1] Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében, Berlinben és Göttingenben járta ki. 1875-ben szerzett bölcsész oklevelet. 1880-tól a Budapesti Egyetem magántanára volt, egy évvel később helyettes (1882-1885), 1885-től pedig rendkívüli tanár lett 1892-ig. 1892-től taníthatott rendes tanárként 1919-ig. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1907-ben lett az Akadémia rendes tagja. 1907-től tíz évig a Nyelvtudomány című folyóirat szerkesztője volt. Művei
JegyzetekForrások
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia