Arnaldo Forlani

Arnaldo Forlani
1972-ben
Olaszország 14.. miniszterelnöke
Hivatali idő 1980. október 18. – 1981. június 28.
Előd	Francesco Cossiga
Utód	Giovanni Spadolini(wd)
Olaszország. külügyminisztere
Hivatali idő 1976. július 30. – 1989. augusztus 5.
Előd	Mariano Rumor(wd)
Utód	Franco Maria Malfatti(wd)
Olaszország védelmi minisztere
Hivatali idő 1974. november 23. – 1976. július 30.
Előd	Giulio Andreotti
Utód	Vittorio Lattanzio(wd)
Született	1925. december 8.[1][2][3] Pesaro
Elhunyt	2023. július 6. (97 évesen)[4][5] Róma
Párt	Democrazia Cristiana (–1994)
Gyermekei	Alessandro Forlani
Foglalkozás	politikus diplomata
Iskolái	Urbinói Egyetem
Vallás	katolicizmus
Díjak	Szent Sír Lovagrend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnaldo Forlani témájú médiaállományokat.

Arnaldo Forlani (Pesaro, 1925. december 8. – Róma, 2023. július 6.[6]) kereszténydemokrata olasz politikus, 1980–81-ben Olaszország miniszterelnöke volt.

Politikai pályája

Az Urbinói Egyetemen végzett jogi tanulmányok, után gyors karriert futott be a DC-n belül: 1948-ban a párt titkára lett Urbino megyében, 1954-ben az igazgatótanács tagja, 1962–69 között első helyettese, majd 1969–73-ban a Democrazia Cristiana titkára volt.

Arnaldo Forlani, aki először 1958-ban lett parlamenti képviselő, több alkalommal volt miniszter:

• 1968–69-ben az állami tulajdonokért felelős miniszter,
• 1969-ben tárca nélküli miniszter (a NATO-val fenntartott kapcsolatok felelőse)
• 1974-ben védelmi miniszter
• 1976–79 külügyminiszter

1980 februárjától októberig a DC Nemzeti Tanácsának elnöke volt. Ezt a posztot azonban feladta, és néhány hónapig, 1980. október 12-től 1981. május 26-ig, Olaszország miniszterelnöke. Le kellett mondania a kormányzásról, miután a P2 szabadkőműves páholy körüli affér által kiváltott kormányátalakítás meghiúsult a Partito Socialista Italiano (PSI) akkori főtitkára, Bettino Craxi ellenállása miatt. A későbbi Craxi-kormányban (1983–1987) azonban Forlani miniszterelnök-helyettes volt, és a DC központjának képviselőjeként garantálta ennek a koalíciós kormánynak a stabilitását.

Arnaldo Forlanit 1976-ban Benigno Zaccagnini, 1982-ben pedig Ciriaco De Mita győzte le, amikor a DC főtitkárává választották őket. A harmadik próbálkozásra a DC 22-i kongresszusán sikerült: 1989 februárjában végül a párt főtitkárává választották.

1989 és 1993 között az Európai Parlament tagja volt.

Élete 98. évében, Rómában hunyt el.

További információk

• Arnaldo Forlani Európai Parlament adatbankjában

Jegyzetek

1. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
3. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. https://www.ilfattoquotidiano.it/2023/07/06/arnaldo-forlani-morto-a-97-anni-lo-storico-leader-dc-fu-premier-tra-il-1980-e-il-1981/7220969/amp/
5. https://www.corriere.it/politica/23_luglio_06/morto-arnaldo-forlani-ex-segretario-dc-primo-ministro-bb05c9e8-1c3f-11ee-a9da-c37a4710a6d8_amp.html
6. Nachruf auf Arnaldo Forlani

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Arnaldo Forlani című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.