Arisztoxenosz

Arisztoxenosz
Született	i. e. 360 Taras
Elhunyt	i. e. 300 (59-60 évesen) Athén
Szülei	Spintharus
Foglalkozása	matematikus zenetudós filozófus zeneteoretikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Arisztoxenosz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Arisztoxenosz jelenkori ábrázolása

Arisztoxenosz (Tarentum, Kr. előtt 354 körül - Kr. előtt 300 körül) ókori görög zeneteoretikus, Arisztotelész tanítványa.

Életpályája

Tarentumban, Dél-Itáliában született (ma: Taranto). Mantineiában a Poloponnesoson zenét és Athénban Arisztotelésztől bölcseletet tanult. Másik tanítómestere Xenophilosz püthagoreus filozófus.[1] Állítólag több mint 450 zenei tárgyú művet írt; ezekből csupán a harmóniai elemeiről írt két könyve, továbbá A ritmika elemei című műve és töredékek maradtak ránk.[2]

Munkássága

Arisztoxenosz nem volt vonzó egyéniség: zsémbes, irigy és gyűlölködő volt, mint tudományos kutató azonban átfogó munkásságú és mint zenekutató korszakalkotó volt. Arisztoxenosz volt csúcspontja a zenetudománynak a görög világban, egészen a bizánciakig. Zenei tárgyú művei közül (számuk állítólag több százra ment) csak egy Harmónia (azaz hangköz és skálatan kivonata) és egy ritmikai mű töredékei maradtak fenn. A zenét mint görög bölcselő, ő is politikai és pedagógiai szempontból tekinti s ezért a zene jellemére (ethos) nagy figyelmet fordított. A zene az ő szemében is a nevelés fő eszközeihez tartozik, de hatása miatt a húros hangszert emeli ki a fúvóssal szemben, amellett, mint valóságos zenei romantikus, a régi dallamok magasztalója, az egykorú modern zene ellensége. Ezekben a praktikus vonatkozású nézetekben sok általános görög vonás s az ő jelleméből is valami. Elméletét, a hangok tanát a pithagoreusok számspekulációival szemben tapasztalati és valóságos akusztikai alapokra helyezte. De Arisztoxenosz tekinthető az első hangpszichológusnak és esztétikusnak is, mert a hang keletkezésének kérdésén túl, harmóniatanában sokat foglalkozott a hangnak a hallgató által való felfogása problémáival is. Ritmustanának legnagyobb érdeme az egész antik mozgásművészeti elmélet alapvetése, azáltal, hogy egy rendszerbe foglalta össze a tánc, zene és vers művészetének tanait. Arisztoxenosztól fogva van csak szó taktusról, arzisról, tézisről és a formális rövid és hosszú szótagszámolás helyett első időről, azaz legkisebb ritmikai egységről és un. irracionális szótagokról, amelyek hosszabbak a rövid kétszeresénél. Ezek a fontos újítások elkülönítették a régi formális metrikusokat az új, bölcseleti ritmikusoktól.

Források

• Zenei lexikon 1935. 1. kötet 47. old. (a szócikk címe: Aristoxenos)
• Brockhaus- Riemann zenei lexikon I. kötet 68. old. (a szócikk címe: Arisztoxenosz, Tarentumi)

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

Jegyzetek

1. Xenophilosz életéről mindössze annyit tudunk, hogy Arisztoxenosz tanítómestere volt. Diogenész Laertiosz ír róla, aki megemlíti néhány munkáját is, amelyekből még töredékek sem maradtak fenn.
2. Brockhaus- Riemann

Kapcsolódó szócikkek