|
Aranycsapat első sor: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula hátsó sor: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II. László Az Aranycsapat (Golden Team, Mighty Magyars, Marvellous Magyars, Magnificent Magyars, Magical Magyars[1]) minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottjának díszítő jelzője és közismert neve. Ez a csapat az 1950-es évtől 1956-ig játszott együtt, de maga a tágabb korszak 1941 és 1960 közé esik. A csapatban számos kivételes képességű labdarúgó játszott, de közülük is kiemelkedett Puskás Ferenc, aki emblematikus alakká vált, és ma is az egyik legismertebb magyar a világon. A csapat mérkőzéseinek sorából kiemelkedik az 1953. november 25-én a londoni Wembley Stadionban az angol labdarúgó-válogatottal rendezett „Az évszázad mérkőzésének” titulált 6 : 3-ra nyert barátságos találkozó. Ám a legfontosabb mérkőzése, az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntője volt, ahol az öt éve veretlen magyar csapat 3–2-es vereséget szenvedett a nyugatnémet válogatottól. Az esélyesebb magyarok elleni, német szempontból „szerencsés győzelmüket” a német futballtörténelem a „berni csoda” névvel illeti. 2017-ben Tóth II. József halálával az Aranycsapat végleg a sírba szállt. 2018-ban Szepesi György, az Aranycsapat 12. tagjaként emlegetett sportriporter 96 évesen távozott az élők sorából. ElőzményekA magyar válogatott, történetének talán legnagyobb mélypontját élte át a második világháború alatt. 1941. április 6-án Kölnben, a német válogatott elleni barátságos mérkőzésen 7–0-s, megsemmisítő vereséget szenvedett el a magyar válogatott.[2] 1943. október 7-én a svéd válogatott barátságos mérkőzésen és ráadásul hazai pályán, az Üllői úti stadionban megint nagyarányú 7–2-s vereséget mért a magyar válogatottra.[3] 1944-ben a háborús események miatt hadi bajnoksággá alakították a klubcsapatok versengését és a válogatott nem tudott mérkőzést játszani ebben az évben.[4] Az Aranycsapat stadionjaAz 1953-ban épült Népstadion legnagyobb nézőszáma a Magyarország-Ausztria mérkőzésen volt: 104 000 néző. Többek között itt zajlott az „évszázad mérkőzésének” (6:3) visszavágója, ahol a magyarok 7:1-re győztek Anglia ellen. Az Aranycsapat összeállításaAz Aranycsapat leghíresebb összeállítása, az angolok ellen Wembley-ben győzelmet arató együttes, de nem ők jelentik magát az Aranycsapatot. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986)  Az Aranycsapat ebben a felállásban és mezszámmal lépett pályára:[5]
Az Aranycsapat veretlensége idején (1950. május 14. – 1954. július 4.) a legendás összeállításban csupán négy alkalommal futott ki a pályára, 1953. május 17-én Rómában az olaszok ellen, 1953. november 15-én Budapesten a svédek ellen, 1953. november 25-én Londonban az angolok ellen, valamint 1954. április 11-én Bécsben az osztrákok ellen. Az Aranycsapat egyetlenegy alkalommal sem játszotta végig a mérkőzéseit a legendás összeállításban, a négy alkalom esetében is a kezdő összeállítás megváltozott a mérkőzés végéig (csereként Palotás és Gellér jött be). Az Aranycsapat szerkezeteA csapat taktikája is úttörő jellegű volt. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a Bukovi Márton által megkezdett úton továbbhaladva a csapat balfedezetét és középcsatárát is visszavontabban játszatta, és egyfajta 4-2-4-es hadrendet hozott létre. Az addig szokásos három védő helyett négyen védekeztek, így azonban a középpályások száma lecsökkent. A visszavont középcsatár (Hidegkuti Nándor) és a jobbfedezet (Bozsik József) remekül mozgatták középen az együttest, a szélekről pedig Budai László és Czibor Zoltán támogatták az összekötőket. Egy ehhez hasonló rendszert alkalmazott később a világbajnok brazil labdarúgó-válogatott is. Legnagyobb sikerei
Helsinki, 1952A selejtezőben Czibor és Kocsis góljaival 2–1-re győzték le Romániát. A nyolcaddöntőben Olaszországot 3–0-ra, a negyeddöntőben Törökországot 7−1-re, az elődöntőben Svédországot verték 6−0-ra. A döntőben Puskás és Czibor találataival Jugoszláviát 2–0-ra győzték le és megszerezték az aranyérmet. London, 1953. november 25. ._A_big_wall_painting_at_a_Parking._-_Budapest_District_VII.,_Rumbach_Sebestyen_Street_6-10.JPG) A csapat és kapitánya, Puskás Ferenc a világ sporttörténetébe végleg az 1953. november 25-i Anglia elleni győzelmével iratkozott be. Anglia–Magyarország 3:6 (2:4), Wembley Stadion, 105 ezer néző, vezette: Leo Horn (holland) Anglia: Merrick, Ramsey, Eckersley, Wright, Johnston, Dickinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom Magyarország: Grosics (78.p Gellér Sándor), Buzánszky, Lóránt, Lantos, Hidegkuti, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Puskás, Czibor Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Gólok: Sewell (15. perc), Mortensen (37. perc), Ramsey (57. perc, 11-esből); illetve Hidegkuti (1. perc, 21. perc, 53. perc), Puskás (24. perc, 28. perc), Bozsik (50. perc) Bern, 1954 Az Aranycsapatot a szakemberek világbajnokság győzelemre esélyes csapatai közé sorolták az 1954-es svájci mérkőzésfolyam végéig. Sorsolás alapján Németországgal, Törökországgal és Dél-Koreával került egy csoportba. Dél-Korea ellen 9-0-s győzelemmel szerepeltek a magyarok, vb-csúccsal, amelyet csak húsz évvel később Jugoszlávia–Zaire tudott beállítani. A második csoportmérkőzésen a Német Szövetségi Köztársaság válogatottja következett, amely kissé tartalékosan állt ki az összecsapásra (ennek később jelentősége volt még a torna folyamán), a magyaroknak nem okozott gondot ez a meccs sem, mivel 8-3-as győzelmet arattak. A győzelem felett érzett örömbe üröm is vegyült, mivel Puskás Ferenc a csapat kapitánya súlyos bokasérülést szenvedett a mérkőzésen.  A negyeddöntőben került sor az ún. "berni csatára" a Magyarország-Brazília mérkőzésre, ahol egy magyart, Bozsikot és két brazilt állított ki Ellis játékvezető. A brazilok nem tudták elviselni a 4-2-es vereséget és a meccs lefújása után nekirontottak a magyar csapat játékosainak és szakvezetőinek. A hatalmas verekedésből egy játékos maradt ki mindössze, a sziklakemény játékáról híres Lóránt. Az elődöntő hozta a világbajnokság talán legjobb meccsét ahol 2-2 után a hosszabbításban Kocsis Sándor két gyönyörű fejesgóljával 4-2-re a magyarok megverték a címvédő Uruguayt. A döntőre Bernben a Wankdorf-stadionban került sor és az ellenfél az egyszer már legyőzött NSZK gárdája volt. A csapat szakvezetője Sebes Gusztáv némileg felforgatta a csatársort, mivel az előző két mérkőzést kihagyó Puskás ismét játékra jelentkezett. Puskás beállítása a csapatba azóta is örök vitatéma a szakemberek és a szurkolók körében, mivel többen is azon a véleményen vannak, hogy a balösszekötő nem volt teljesen egészséges, mégis vállalta a játékot. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth. Az eredetileg balszélső Czibor átkerült a csapatból kiszorult Budai II helyére a jobbszélre és az ő helyén pedig Tóth kezdett. A német szövetségi kapitány Sepp Herberger hat helyen változtatta meg csapatát a 8-3-as meccshez képest és ezt a lépést azóta is Herberger cselének emlegetik, mivel sokan úgy vélik, hogy a német kapitány tudatosan tévesztette meg a magyarokat az első meccsen a németek tartalékos összeállításával. A döntő napján erősen esett az eső, ami a német csapatnak kedvezett, mivel a csapat cipőszállítója az Adidas, egy újdonságnak számító, cserélhető stoplis cipővel látta el a csapatot. Ennek köszönhetően a német játékosok sokkal könnyebben tudtak mozogni az erősen felázott talajon. Ez jelentősen befolyásolta a mérkőzés alakulását, sőt egyesek szerint döntő szerepet játszott a végeredmény kialakulásában. A döntő jól kezdődött a magyarok számára, Puskás és Czibor korai góljával 8 perc alatt elhúztak 2-0-ra az esőtől felázott mély talajon. A 19. percben mégis 2-2 állt az eredményjelzőn Rahn és Morlock jóvoltából. Ugyanez maradt az állás a 84. percig, amikor Rahn csípett el egy átadást, csinált egy cselt balra befelé és a labdát a csúszós talajon a kissé késve elvetődő Grosics mellett a kapu jobb oldalába rúgta, ezzel 3-2-re módosítva az állást. A hátralévő 6 percben Puskás hiába rúgott gólt, mivel azt tévesen Ling játékvezető les miatt nem adta meg. A hármas sípszó után a mérhetetlenül elkeseredett Puskás gratulált Fritz Walternak, az újdonsült világbajnoknak. Az Aranycsapat széthullása1956 július elején leváltották a csapat gyengébb eredményei miatt szövetségi kapitányi tisztéből Sebes Gusztávot, Bukovi Mártont nevezték ki helyébe. Az OTSB úgy határozott, nem küld labdarúgókat a melbourne-i olimpiára.[6] Még az októberi forradalom előtt az Aranycsapat Bécsben október 14-én 2:0-ra megverte az osztrák válogatottat. A forradalom alatt a csapat gerincét alkotó Honvéd csapata november elején Bécsbe utazott, hogy lekössék az Athletic Bilbao elleni mérkőzést és nyugat-európai turnét. Párizsban a Racing Paris, Spanyolországban az Athletic Bilbao, FC Barcelona, Sevilla FC ellen mérkőztek. Mivel 3:2-re kikaptak az Athletic Bilbao ellen, emiatt decemberben Brüsszelben Európa-Kupa-visszavágót játszottak, mert Budapesten nem lehetett.[7] Az eredmény 3:3 lett. Ezután illegális dél-amerikai turnéra indult a csapat nagy része, melyet az MLSZ nem engedélyezett. 1957 januárjában Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Grosics Gyula Bécsben úgy határoztak, nem térnek vissza Magyarországra, disszidálnak.[8] Grosics Gyula azonban júliusban visszatért Magyarországra.[9] Így esett szét az Aranycsapat. Az Aranycsapat tagjai közül elsőként Zakariás József balfedezet hunyt el 1971-ben, 47 évesen, utoljára Buzánszky Jenő jobbhátvéd 2015-ben, 89 évesen. ÉrdekességA népnyelv az Aranycsapat 12. játékosának Szepesi György rádióriportert tartotta, aki a csapat világraszóló sikereit közvetítette.[10][11] EmlékezetAz aranycsapat megjelenik a Puskás című musicalben is. Jegyzetek
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Aranycsapat témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
