|
Aracataca
Aracataca község Kolumbia északi részén Magdalena megyében. Nevét az tette világszerte ismertté, hogy itt született az Irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Gabriel García Márquez valamint Leo Matiz Espinoza fényképész és karikaturista. TörténeteAracatacát 1885-ben alapították. 1915-ben közigazgatásilag különvált Pueblo Viejótól és városi rangra emelkedett. Területén a spanyol konkvisztádorok megjelenése előtt karib indiánok éltek. A település neve is indián eredetű: az „ara” jelentése törzsfőnök, a közelben lévő folyót pedig úgy hívták, hogy „cataca”, ami azt jelenti, hogy „a víz, ami a vízbe megy”.[2] A spanyol hódítást követően ez a terület 1797-től La Santísima Trinidad de Aracataca néven koronagyarmat volt. A falu első állandó lakosai volt rabszolgák lehettek az 1851-es rabszolga-felszabadítás után. Az ezt követő számos polgárháború során, amelyekben a liberálisok és a konzervatívok harcoltak egymás ellen, sok esetben a vesztes csapatok tagjai a környező hegyekbe menekültek.[3] Giacomino Costa Colón helybéli olasz származású földbirtokos birtokának egy részét 1857-ben felparcellázta és szétosztotta ezek között az emberek között, hogy beindítsa a dohány- és kakaótermesztést és a fakitermelést.[4] 1870-re Aracatacának már 292 fős, társadalmi helyzetét tekintve homogén, ám nagyon eltérő kulturális háttérrel rendelkező lakossága volt. Érkeztek német, francia, holland és angol telepesek is, akik szintén kakaó- és dohányültetvényeket hoztak létre, mivel mindkét termék iránt nagy volt a kereslet a világpiacon.[5] A 19. század utolsó évtizedeiben egy francia társaság vette át a vezető szerepet és ekkor jött létre Theobromine-vidék néven az a mezőgazdasági központ, amely a kakaófa termésének a hasznosítására szakosodott.[4] A vidékről készült első fényképeket is francia bevándorlók készítették. 1894-ben bevezették a távírót. Az eredeti berendezést 1924-ben Gabriel Eligio García [* 1] közreműködésével felújították, ma műemlék.[4] 1887-ben kezdték el építeni azt a vasútvonalat, amelynek az volt a célja, hogy összeköttetést biztosítson Santa Marta tengeri kikötője és a Magdalena-folyó között. Ez a vasútvonal 1908-ban érte el Aracatacát.[6] A vasútnak köszönhetően az ezt követő években ugrásszerűen megnőtt a betelepedők száma és Aracataca kozmopolita várossá vált.[7] Az 1890-es évek elején Minor Cooper Keith,[8] a United Fruit Company[9] alapítója Magdalena megyébe érkezett, hogy banántermesztésre földeket vásároljon.[10] A társaság korábban már monopolizálta a gyümölcstermesztést és -kereskedelemet a Karib-térség államaiban, többek között Hondurasban, Guatemalában és Costa Ricában. Működése nagy mértékben meghatározta a vidék további fejlődését. Az ültetvényeken uralkodó kegyetlen munkaviszonyok vezettek el végül 1928-ban Kolumbia első nagy sztrájkjához, amelyben a munkások hatnapos munkahetet és napi nyolcórás munkaidőt követeltek. A sztrájkolók egy időre megbénították a Santa Marta és Aracataca közötti vasúti forgalmat és megszállták a társaság egyes épületeit is. A konfliktus megoldását nagy mértékben nehezítette a kormány ellentmondásos fellépése és a hírek tudatos torzítása. A sztrájkot végül fegyveres erővel vérbe fojtották, amit a United Fruit évtizedeken át nem ismert be, a tömeggyilkosság áldozatainak a száma még ma is vita tárgyát képezi.[11] A banánmunkások lemészárlásról Gabriel García Márquez is ír Száz év magány című regényében.[12] 2006-ban Pedro Sánchez Rueda polgármester kezdeményezte, hogy a település neve legyen Macondo. Ezzel szerette volna a szegénységbe süllyedt és csőd szélén álló Aracataca gazdaságát fellendíteni és a turistákat odavonzani. Az erre kiírt népszavazás azonban érvénytelenül zárult az alacsony részvételi arány miatt, így a javaslat nem lépett életbe.[13] FöldrajzFelszíne két jól elkülönülő részre osztható: nyugaton meleg éghajlatú síkság, közelében a Ciénaga Grande de Santa Marta mocsárral, keleten pedig az 5700 méter fölé nyúló Sierra Nevada de Santa Marta. VízrajzA község Magdalena megye második vízgyűjtő területének a közepén terül el. Ennek fő meghatározó eleme a Ciénaga Grande de Santa Marta mocsár, ide torkollanak a környék bővizű folyói, vízmosásai és szurdokai. A város vízellátását és a környék öntözését az Aracataca folyó biztosítja , amelyet a Mamancanaca, a Piedras és több kisebb folyó vize táplál. KözigazgatásAracataca saját önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység, spanyolul municipio Magdalena megyében. Közigazgatási alegységei:[14][* 2]
GazdaságAracataca mezőgazdasági vidék, fő termékei: olajpálma, rizs, gyapot, cukornád, bab, főzőbanán[* 3] és más banánfajták, manióka, paradicsom. Számos haszonállatot is tenyésztenek, többek között szarvasmarhát, lóféléket, öszvért, szamarat, háziszárnyasféléket, kecskét, sertést. A bevételek egy része a kiskereskedelemből adódik, az üzletek és elárusító standok java része a Santa Martába vezető autóút mellett található. Ipara nem jelentős, a helyben termelt mezőgazdasági termékek feldolgozására korlátozódik. Idegenforgalom.jpg)    Aracataca Gabriel García Márquez révén vált híressé és neki köszönheti idegenforgalmát. A világ minden részéből érkeznek turisták, hogy megtekintsék szülőházát vagy a Száz év magány egyik szereplőjének, a szép Remediosnak állított szobrot, a távírdász házát vagy Melchiades sírját.[15] Megjegyzések
Hivatkozások
További információk
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aracataca témájú médiaállományokat.
Fordítás
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
