|
Apáczai Csere János Elméleti Líceum
A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum az 1919-ben alapított Felső Református Leánygimnázium utódintézménye, a Király utcában (Str. I.C.Brătianu) található, közel a Farkas utcai református templomhoz, a lelkészlakás egykori telkén épült. TörténeteAz Erdélyi református egyházkerület közgyűlése 1899 novemberében úgy határozott, hogy kétszáz tanuló számára református leányiskolát és száz tanuló számára leányinternátust hoz létre. Mivel a szükséges anyagi források lassan gyűltek össze, 1913-ban a református kollégium igazgatótanácsa engedélyezte, hogy a következő tanévtől lányok is tanulhassanak a fiúgimnáziumban. 1914-ben az egyház újabb határozatot hozott, hogy a reformáció 400 éves ünnepére, azaz 1917-re felsőbb leánynevelő intézetet létesít, a következő részekkel: gimnázium, tanítóképző, elemi iskola, diakonissza-képző, internátus egyetemi hallgatónők részére, szanatórium, keresztyén szálloda, kertészeti és háztartási iskola, árvaház. 1917 tavaszán erre a célra a Magyar utca és a Zsidótemplom (Papp, jelenleg Paris) utca sarkán vásároltak telket, de ezt a román kormány elvette az egyháztól. Így az intézet megnyitását el kellett halasztani, de a tanítóképzőt már abban az évben létrehozták Nagyenyeden. A kolozsvári intézte csak 1919. október 1-jén tudta elkezdeni működését. Az 1919/1920-as tanévre 324 tanuló iratkozott be, közülük 122 volt református, 8 evangélikus, 8 unitárius, 8 római katolikus, 2 görögkatolikus és 74 izraelita; az izraelitákat magántanulóként vették fel. A következő évben már több mint ötszáz tanuló iratkozott be. Mivel a közoktatási hatóság csak két tanévre adta meg a gimnáziumnak a nyilvánossági jogot, az 1922/1923-as tanévtől kezdve az iskola növendékeinek évente vizsgát kellett tenniük egy állami bizottság előtt; az intézkedés miatt a diáklétszám háromszáz alá csökkent. Az intézet 1928. április 28-án a Nevelésügyi Minisztérium Magán-, Kisebbségi és Felekezeti Igazgatóságának 161. számú jogosítványával visszanyerte nyilvánossági jogát. Első években a református fiúgimnázium épületében folyt az oktatás, majd 1926-1927-ben a gimnázium saját épületet kapott. Az épületet Moll Elemér tervezte, Viola Kornél mérnök-vállalkozó kivitelezte, és 1927. január 8-án Makkai Sándor püspök avatta fel. A 400 négyzetméternyi beépített területen tizenkét tanterem, két szertár, egy tanári és egy igazgatói szoba, egy konyha, és mellékhelyiségek kaptak helyet. A szükséges bútorok a megszüntetett szászvárosi református kollégiumból kerültek át, de padokat adott a székelyudvarhelyi kollégium is. 1928/29-ben az épületet új szárnnyal bővítették. 1948-ban az egyházi iskolák államosítását követően az intézmény 3. számú Leánylíceum néven működött. 1955-től bevezették a koedukációs oktatást. 1977-ben megszűnt a középfokú képzés és általános iskolaként működött. 1990-ben visszaszerezte középiskolai rangját, 1991-től tanítóképzés is folyik itt. 1993 szeptemberében felvette Apáczai Csere János nevét. Híres tanárok
Híres diákok
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
