Antonio Segni

Antonio Segni
Olaszország 4. köztársasági elnöke
Hivatali idő 1962 – 1964
Előd	Giovanni Gronchi
Utód	Giuseppe Saragat
Olaszország 34. miniszterelnöke
Hivatali idő 1955 – 1957
Előd	Mario Scelba
Utód	Adone Zoli
Hivatali idő 1959 – 1960
Előd	Amintore Fanfani
Utód	Fernando Tambroni
Született	1891. február 2.[1][2][3][4] Sassari[5]
Elhunyt	1972. december 1. (81 évesen)[1][5][6][2][3] Róma[7][5][8]
Párt	Democrazia Cristiana
Házastársa	Laura Carta Caprino (1921–)
Gyermekei	Mario Segni
Foglalkozás	politikus diplomata köztársasági elnök
Iskolái	Universita' degli Studi di Sassari (jogtudomány)
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Károly-díj (1964. május 7.) Szent Sír Lovagrend nagykeresztje Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Order of Merit for Labour Aranysarkantyú-rend Sikatuna-rend Order of the Oak Crown Elefántrend Ordre national du Lion du Sénégal Supreme Order of Christ
Antonio Segni aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Segni témájú médiaállományokat.

Antonio Segni (Sassari, 1891. február 2. – Róma, 1972. december 1.) olasz politikus. Antonio Segni volt Olaszország 34. miniszterelnöke (1955–1957, 1959–1960), továbbá az Olasz Köztársaság 4. elnöke 1962–1964-ig.

Életrajza

Felemelkedése

Antonio Segni gazdag nemes családból származott, Sassari városból, Szardíniából. Mezőgazdasági és kereskedelmi jogi ügyvéd diplomát szerzett. 1919-ben csatlakozott az Olasz Néppárthoz, mely az olasz kereszténydemokrata párt elődje volt. 1924-ben a párt nemzeti tanácsának tagja volt, míg Mussolini fel nem oszlatta az összes politikai szervezetet 1926-ban.

1943-ban Segni volt az új kereszténydemokrata párt egyik alapító tagja. 1944-től folyamatosan különböző miniszteri pozíciókat birtokolt a kormányokban. 1946-ban beválasztották az Alkotmányozó Gyűlésbe, majd 1948-ban a parlamentbe.

Miniszterelnöki időszaka

Segni mezőgazdasági miniszterként szerezte meg hírnevét Alcide De Gasperi kormányzása alatt. Pártolta a földreformról szóló törvényeket és saját birtokai jelentős részének újraelosztását is elrendelte Szardínián. „Fehér Bolsevik” néven emlegették az általa benyújtott földreform miatt.

1955-ben választották miniszterelnökké, elnöksége alatt Olaszország társalapítóként megalapította az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben. 1959-ben újra miniszterelnök lett, második elnökségének ideje alatt szociálpolitikai intézkedései voltak jelentősek.

Köztársasági elnöki időszaka

1962-ben megválasztották az Olasz Köztársaság elnökévé. 1964-ben, 72 évesen, súlyos agyvérzése volt, amelyből csak részlegesen tudott felgyógyulni, majd az év végén nyugdíjba vonult.

1972. december 1-jén hunyt el. Fia, Mario Segni(wd) szintén politikus lett.

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Brockhaus (német nyelven)
4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сеньи Антонио, 2015. szeptember 28.
6. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/532685/Antonio-Segni
7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
8. a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2025. január 3.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Antonio Segni című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• http://cronologia.leonardo.it/storia/biografie/segni.htm Archiválva 2013. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben

Elődje: Giovanni Gronchi

Az Olasz Köztársaság elnöke 1962. május 11. – 1964. december 6.

Utódja: Cesare Merzagora (ideiglenes)