Ann Patchett (Los Angeles, 1963. december 2. vagy 1963. november 2. –) amerikai regényíró. Ugyanebben az évben megkapta a 2002-es PEN/Faulkner-díjat és az Orange Prize for Fiction-díjatBel Canto című regényéért.[3][4] További regényei közé tartozik The Patron Saint of Liars (Hazugok védőszentje, 1992),[5]Taft (1994),[6]The Magician's Assistant (A varázsló segédje, 1997), Run (2007),[7]State of Wonder (2011), Commonwealth (2016), The Dutch House (2019) és Tom Lake (2023).[8] A Dutch House a 2020-as szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse volt.[9]
Életrajza
Ann Patchett 1963. december 2-án született a kaliforniaiLos Angelesben, Frank Patchett (Los Angeles-i rendőrkapitány, aki letartóztatta Charles Mansont és Sirhan Sirhant(wd)[10]) és Jeanne Ray (ápolónő, aki később regényíró lett) gyermekeként.[11] Két lánya közül ő a fiatalabb. Édesanyja és apja elváltak, amikor még fiatal volt. Anyja újra férjhez ment, és amikor Patchett hatéves volt, a család a Tennessee állambeli Nashville-be költözött.[12]
A főiskola után az Iowai Egyetem Iowa Writers' Workshopjában vett részt, ahol Lucy Grealy(wd) memoáríróval és költővel élt együtt. Szobatársi kapcsolatukról és életre szóló barátságukról 2004-ben megjelent Truth & Beauty (Igazság és szépség) című memoárja szól.
A húszas évei elején Patchett férjhez ment; a házasság azonban csak körülbelül egy évig tartott.[14]
A húszas évei végén ösztöndíjat nyert a Massachusetts állambeli Provincetown-i(wd) Fine Arts Work Centerbe;[5] itt töltött ideje alatt írta meg első regényét, The Patron Saint of Liars címmel, amely 1992-ben jelent meg.[5][11]
2010-ben Karen Hayes-szel közösen alapított egy könyvesboltot, a Parnassus Books-t a Tennessee állambeli Nashville-ben, amely 2011 novemberében nyílt meg.[15] 2016-ban a Parnassus Books bővült, és egy könyvmobillal bővítette a nashville-i könyvesbolt hatókörét.[16]
A Tennessee állambeli Nashville-ben él férjével, Karl VanDevenderrel.[17] Patchettnek ez a második házassága.[18]
Patchett első publikált írása a The Paris Review-ban(wd) jelent meg, még azelőtt, hogy elvégezte volna a Sarah Lawrence College-ot.[11]
Kilenc évig a Seventeen(wd) magazinnál dolgozott,[5] ahol elsősorban nem fikciós írásokat írt, és a magazin minden öt cikkéből egyet közölt. A magazinnal való kapcsolatának azután vetett véget, hogy vitába keveredett az egyik szerkesztővel, és azt kiáltotta: "Soha többé nem nyitok be a maga ajtaján!".[5]
1992-ben Patchett kiadta a The Patron Saint of Liars című művét.[6] A regényből 1998-ban televíziós film[19] készült azonos címmel.[20] Második regénye, a Taft 1994-ben elnyerte a Janet Heidiger Kafka-díjat.[6] Harmadik regénye, a The Magician's Assistant 1997-ben jelent meg.[21] 2001-ben negyedik regénye, a Bel Canto jelentette az áttörést: a National Book Critics Circle Award(wd) döntőse lett,[22] és elnyerte a PEN Faulkner-díjat.[3]
Lucy Grealy(wd) írónő barátjával való kapcsolatukról egy visszaemlékezést írt Truth & Beauty: A Friendship címmel. Regénye, a Run,[7] 2007 októberében jelent meg. A 2008 áprilisában megjelent What now? egy esszé, amely a 2006-ban az alma materében tartott beszédén alapul.
Patchett a The Best American Short Stories című antológiasorozat 2006-os kötetének szerkesztője.[23] 2011-ben kiadta a State of Wonder című regényt, amely az Amazonasdzsungelében játszódik, és bekerült az Orange-díjra.[4][24] 2016-ban publikálta Commonwealth című regényét, amely széles körű kritikai elismerést váltott ki. Patchett a könyvet "önéletrajzi első regényének" nevezte, és kifejtette: "Az a csodálatos abban, hogy ezt a könyvet 52 évesen adtam ki, hogy tudom, hogy [már] képes vagyok mély képzeletből dolgozni".[25]
2019-ben kiadta első gyermekkönyvét, a Lambslide-ot[26] és a The Dutch House című regényét,[27] amely a 2020-as szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse.[28]
2021 novemberében kiadta a These Precious Days című esszégyűjteményt, amelyet a This Is the Story of a Happy Marriage folytatásaként ír le. A These Precious Days széleskörű elismerést kapott, a Book Marks értékelésgyűjtő ügynöksége 25 értékelés alapján „rave”-nek minősítette.[29] 2023-ban Ann Patchett kiadta a Tom Lake című regényét, amely a The New York Times bestsellerlistáján szerepelt.[30]
Patchett, Ann. Taft. Boston, MA: Houghton Mifflin (1994). ISBN 9780395694619 Reprinted in the following year, see Taft. New York, NY: Random House (1995). ISBN 0804113882
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ann Patchett című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
