Andik István
Andik István (Kővágószőlős, 1910. november 20.[4] – Pécs, 1977. január 23.)[5] magyar belgyógyász, tüdőgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1956). ÉleteAndik István (1882–1965) kovácsmester és Papp Julianna fiaként született Baranya vármegyében.[6] A pécsi Pius-Alapítványi Jézus-Társasági Katolikus Gimnáziumban érettségizett (1930). 1935-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá. 1935-től 1949-ig az Erzsébet Tudományegyetem (1948-tól Pécsi Tudományegyetem) Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1949 és 1952 között a Pécsbányatelepi Kórház belgyógyász főorvosa és igazgatója volt. Ezt követően visszatért a(z) – 1951-től önálló intézményként működő – Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1954-től docens, 1970-től egyetemi tanár, 1974-től haláláig a Kórélettani Intézet igazgatója volt. A táplálékfelvétel szabályozásával és a szénbányászok szilikózisával kapcsolatos problémákkal foglalkozott. Légzésfiziológiai laboratóriumot hozott létre, melyet korszerű eszközökkel szereltetett fel. Kutatásait kiterjesztette a poros munkakörnyezetben dolgozókra is. Mintegy ötven tudományos publikációja jelent meg hazai és nemzetközi szaklapokban. Felesége Raák Elvira. Gyermekei Andik Zoltán és dr. Majorné dr. Andik Györgyi (1940–2001) osztályvezető főorvos. A pécsi központi temetőben kísérték utolsó útjára. Művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia