|
Analógia (nyelvészet)A nyelvészetben az analógia terminus két nyelvi elem között létező olyan alaki vagy tartalmi részleges hasonlóságot nevez meg, amely meghatározza az egyik változását a másik hatására.[1] Gyakran a változás abban áll, hogy rendhagyó alak szabályossá válik a sokkal nagyobb számú ilyen alak hatása alatt,[2][3] de előfordul az is, hogy szabályos alak válik rendhagyóvá más rendhagyó alak vagy alakok mintájára.[1] Az analogikus folyamat lehet diakronikus, azaz a nyelvtörténet egyik szakaszában megy végbe, vagy szinkronikus, tehát a nyelv egyidejű állapotában történik, csak egyes beszélők vagy beszélőkategóriák nyelvhasználatában.[4] Jellegzetesen szinkrón jelenségről van szó olyan neki idegen nyelvet használó személy esetében, aki nem sajátította el azt anyanyelvi szinten, vagy olyan gyerek esetében, aki anyanyelvét tanulja.[2] A nyelvészet történetében az analógia fogalmát főleg a 19. század óta használják. Akkor Wilhelm Scherer és Hermann Paul , a neogrammatikusoknak nevezett irányzathoz tartozó nyelvészek a történeti hangváltozásokat tanulmányozták, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek törvényszerűek. Eszerint, egy bizonyos beszédhang, adott fonetikai környezetben, egy bizonyos nyelvben és egy bizonyos időszakban ugyanazon a változáson megy át mindegyik szóban. Azt észlelve, hogy mégis vannak kivételek, az analógia volt az egyik tényező, amellyel magyarázták.[5] Az analógia a nyelv mindegyik területén megnyilvánul: a fonetikai rendszerben, a morfológiai (alaktani) rendszerben, a szóalkotásban, a szintaktikai (mondattani) szerkezetben. Fontos tényezője a nyelvi változásnak, tehát a nyelvek fejlődésének.[3] Általában a történeti analogikus változásokat magában foglalja a sztenderd nyelvváltozat, viszont a szinkronikusokat elutasítja.[2] A nyelvtörténetbenMorfológiai analógiaA morfológiai analógiák különösen gyakoriak. Példák néhány nyelvben:
Szóalkotási analógiaA szókészlet szintjén az analógia a szóalkotásban van jelen. A szóképzés analógiás úton terjed. Például a becézőnév képzési módszere (pl. Ferenc → Feri) átterjedt köznevekre is a bizalmas nyelvi regiszterben, pl. uborka → ubi.[9] Az angol nyelvben az -ing képző alkotott cselekvésneveket már a nyelv régi szakaszaiban. A modern nyelvben is ez történik új szavak alkotására, pl. xeroxing ’fénymásolás’, a Xerox márkanév alapján. Olykor a szóalkotást az alapszó újraelemzése előzi meg. Például a Hamburger ’hamburgi’ német szót az amerikai angol nyelvben ham ’sonka’ + -burger-ként elemezték, és a második elemmel olyan szavakat alkottak, mint cheeseburger (cheese ’sajt’) vagy turkeyburger (turkey ’pulyka’).[4] Jövevényszavak a befogadó nyelvbe való illesztésének az egyik eszköze a befogadó nyelv toldalékainak a hozzáadása, az ebben alkalmazott módszerek mintájára. Például idegen szavakból a „foglalkozik valamivel” jelentésű igék egyik képzője az -l: bokszol, parkol, szkennel, menedzsel stb.[10] A román nyelvben hasonló a módszer. Például a melléknevekből tulajdonságneveket alkotó -itate képzőt régebben olyan jövevényekre alkalmazták, mint timid ’félszeg’ (→ timiditate ’félszegség’), majd egyre több újabbra, mint spectaculos ’látványos’ (→ spectaculozitate ’látványosság’).[3] Olykor átvesznek olyan idegen összetett szavakat, amelyekben legalább az egyik tag önállóan nem használható szó, de lexikai jelentése van, majd az ilyen tagot analógia útján a nyelvben már régóta létező szóval kombinálják. Ilyen a horvát nyelvben a franciából átvett hipodrom ’lóversenypálya’, amely alapján olyan szó található a horvátban, mint žabodrom (szó szerint ’békaversenypálya’).[11] Fonetikai analógiaVan olyan szó, amelynek a hangváltozás szabályai szerint egy bizonyos alakja kellett volna legyen, de megváltozott, mert több, a szemantikai mezejébe tartozó szavak alakja hatott rá. Ilyen a románban a luni ’hétfő’ szó, amely alakja szabály szerint *lune (< latin Lunae) lett volna, ha nem hatott volna rá a marți ’kedd’, miercuri ’szerda’ és vineri ’péntek’ szavak alakja. Ilyesféle analógia jövevényszavakra is érvényes. Ugyancsak a románban az octombrie ’október’ szóba az m azért került be, mert megvan a septembrie ’szeptember’, noiembrie ’november’ és decembrie ’december’ szavakban.[3] A nyelv szinkrón állapotábanOlyan nyelvek esetében, amelyeknek van sztenderd változatuk, az analógia változásokat okozhat a sztenderd által szentesített szabályokhoz viszonyítva, ha a nyelvhasználó nem ismeri őket eléggé ilyen vagy olyan okból. Analógia útján az ilyen nyelvhasználó például szabályossá tesz a sztenderdben létező rendhagyó alakokat. Példák:
Olyan eset is van, amikor szabályos sztenderd alak rendhagyóvá válik. Ez történik egyes franciául beszélők esetében, akik a szabályos többes számú chacal-t chacaux-vá teszik, mivel úgy tudják, hogy az -al-ra végződő szavak többes számban -aux-ra végződnek.[7] Ez ún. hiperkorrekciós jelenség, „amikor a nyelvhasználók valamelyik nagyobb presztízsű nyelvváltozathoz próbálnak alkalmazkodni, és ebbéli igyekezetükben olyan esetekben is az arra a nyelvváltozatra jellemző alakot használják, amikor az illető nagyobb presztízsű változatot beszélők nem”.[13] A szabályossá tevés is lehet hiperkorrekciós felnőttek beszédében, pl. Moziban megy, Öntjek egy kis teát?[14] Példa szintaktikai analógiára a következő: az ’emlékszem erre/rá’ szerkezetnek a francia sztenderd szerint két helyes szerkezet felel meg: je m’en souviens és je me le rappelle. Analógia útján az első mintájára elterjedt a sztenderd szerint hibás je m’en rappelle.[15] A metaforaA metafora analógia útján létrejövő szókép. Úgy dikronikus, mint szinkronikus jelenség. A nyelvtörténet során számos köznyelvi metafora keletkezett, amelyeket a beszélő már nem érez metaforáknak. Egyesek több nyelvben is ugyanarra a hasonlóságra épülnek, pl. a szék/fotel karjai megvan az angolban (the arms of a chair), a franciában (les bras d’un fauteuil), a németben (die Arme eines Sessels), a portugálban (os braços de uma poltrona), a románban (brațele unui fotoliu) stb.[16] A műszaki és tudományos nyelv metaforához is folyamodik új fogalmak megnevezésere. Így jelent meg például az angol mouse a számítástechnikában, amelyet egyes nyelvekben lefordítottak, pl. magyar egér[17] vagy francia souris.[18] A szlengben a metafora szándékosan használt eszköz arra, hogy másként nevezzenek meg fogalmakat, mint a köznyelvben, például:
Szinkronikus jelenség az irodalomban használt metafora, mivel egyéni és alkalmi alkotás, pl. Legyen az Atya dicséretére, amit írok; nemkülönben legyen égő gyertyája az én jó szándékomnak (Tamási Áron: Szirom és Boly).[17] Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
