|
Amerikai mocsárciprus
Az amerikai mocsárciprus vagy más néven fésűs mocsárciprus, virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) a ciprusfélék családjába tartozó fa. Korábban a Taxodiaceae családba sorolták — ebbe 10 nemzetség tartozott, de majdnem mindegyiket átsorolták a ciprusfélék családjába (a kivétel a Sciadopitys nemzetség, amely a nevét viselő család (Sciadopityaceae) egyetlen nemzetsége). ElterjedéseŐshazája Észak-Amerika délkeleti része. Magyarországon díszfának sokfelé ültetik — szép, légzőgyökeres példányait Vácrátóton és Alcsúton is megtalálhatjuk.[1] Megjelenése, felépítése30-40 méteresre növő, fiatalon kúpos koronájú, idős korban terebélyes, vízszintes ágú fa. Törzsének átmérője elérheti a 2 m-t.[2] Gyökereiből mocsaras, nedves talajon cseppkő alakú légzőgyökér ágak emelkednek ki a talaj fölé. Szép légzőgyökereket csak nedves talajon fejleszt. Tűlevelei körülbelül 2-3 centiméter hosszúak, puhák, a főhajtáson spirálvonalban állnak, az 5-10 centiméteres rövidhajtásokon fésűszerűen. Tobozai gömbszerűek, 2-3 centiméter hosszúak. Életmódja, termőhelyeNagyrészt egylaki, de vannak kétlaki egyedek is. Talajban kevéssé válogat, de leginkább a vizet jól lvezető talajokat kedveli, így megél öntözött homoktalajon is, ahol a természetes vegetációval egyébként nem venné fel a versenyt. Mérsékelttől szubtrópusi éghajlatig sikeresen tartható (bár óceáni éghajlaton, ahol a nyár nem elég meleg, nagyon lassan nő és nem érlel termést.) Az Észak-Amerika délkeleti részén élő, alig néhány lombhullató tűlevelű faj egyike.[2] Világoszöld lombja ősszel sárgába fordul, majd leveleit a rövidhajtásokkal együtt hullatja le. Porzós barkái nyár végén jelennek meg, és egész télen a fán csüngenek. A pollenje április-májusban érik. Tobozai egy év alatt érnek be. Ágain gyakran telepszik meg a zuzmószerű szakállbromélia (Tillandsia spp.).[2] Európa harmadkori barnaszéntelepei az akkori mocsárcipruserdők hírmondói. Hasonló fajA kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) kérge sötétebb vörös és puhább, oldalhajtásai és levelei keresztben átellenesen állnak. FelhasználásaDíszfaként kedvelt puha, tollszerű hatást keltő lombozata, őszi lombszíne miatt. Fája a bútor- és általában a faiparban igen keresett, értékes. Szíjácsa keskeny, gesztje világossárgás vagy sárga-vöröses, finom, néha hullámos évgyűrűkkel. Rostjai egyenesek és durvák; fája sávos, gyantás, szagtalan, megfelelően lágy és könnyű, de igen rugalmas, teherbíró és minden körülmények között rendkívül tartós. Részben borítólemezekre vágják, részben úgy használják, mint a magyarországi erdei- és vörösfenyő fáját. FaanyagaGaléria
JegyzetekForrások
Kapcsolódó cikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
