|
Alma Cogan
 Alma Cogan (Whitechapel, 1932. május 19. – London, 1966. október 26.), angol énekesnő. Népszerű popdalokat énekelt az 1950-es években és az 1960-as évek elején. 34 évesen halt meg meg a londoni Middlesex Kórházban, rákban. PályafutásaAlma Cogan Londonban született orosz-román-zsidó családban. Énekes apja családja Oroszországból emigrált Nagy-Britanniába, édesanyja családja pedig Romániából menekült. Cogan szüleinek egyik lánya, Sandra Caron, színésznő volt. Alma Cogan szármáza dacára a readingi Szent József kolostor iskolájában tanult. Először egy jótékonysági show-n lépett fel a readingi Palace Theatre-ben, majd tizenegy évesen részt vett a „Sussex Queen of Song” versenyen, és 5 font díjat nyert. 14 évesen beszervezték egy varietéműsorba a brightoni Grand Theatre-ben. 16 évesen azt mondta neki a zenekarvezető, hogy jó hangod van, de túl fiatal vagy még ehhez. Gyere vissza öt év múlva. Később ezt mondta: „Életem egyik legnagyobb hibája volt, hogy elengedtem.” Cogan, miközben ruhatervezést is tanult, szerepelt már egy musicalben. 1949-ben énekesnő lett a Cumberland Hotelben. Itt az EMI producere felfigyelt rá, és szerződtette a His Master's Voice-hoz. Az első lemeze a „To Be Worthy of You / Would You” volt, amelyet a huszadik születésnapján vettek fel. Rendszeresen szerepelt Dick Bentley komikus BBC Gently Bentley című rádióműsorában. A BBC Radio „Take It From Here” című komédiájának állandó énekese lett 1953-tól 1960-ig. 1953-ban, az „If I Had a Golden Umbrella” felvételének közepén önkéntelenül elkezdett kuncogni. A későbbi felvételeken már ugyanezt eljátszotta. Hamarosan ráragadt a „kuncogó lány”[5] Sok felvétele amerikai slágerek elősdása volt, különösen Rosemary Clooney, Teresa Brewer, Georgia Gibbs, Joni James és Dinah Shore dalaiból. A hangját gyakran hasonlították Doris Day hangjához. Az 1950-es években tizennyolcszor szerepelt az Egyesült Királyság kislemezlistáján. Cogan egyike volt az első brit előadóknak, akik gyakran szerepeltek a televíziókban. Flitterekkel díszített szoknyáit és formás felsőrészeit állítólag ő maga tervezte, és soha nem viselte kétszer. 1956 és 1960 között az olvasói közvélemény-kutatásokon négyszer volt a „Legjobb brit énekesnő”. Az 1960-as évek brit zenei forradalma, főleg a Beatles berobbanása okán Cogan hirtelen kiment a divatból. Az 1960-as évek legjobb eredménye az Egyesült Királyságban csak második volt. Akkoriban a legtöbb sikert külföldön érte el, Svédországban és Japánban. 1964-ben a „Tennessee Waltz” című rock-and-roll balladája Svédországban, Dániában és Németországban futott be. Amikor az 1960-as évek közepén Svédországban turnézott népszerű helyi zenekarokkal (amelyeknek tagjai tíz évvel fiatalabbak voltak nála), azok játékos becenéven „popmormornnak” (pop-nagymamának) hívták. Cogan megpróbálta frissíteni az arculatát néhány Beatles-szám felvételével. 1965-re a lemezproducerek kezdték elégedetlenkedni Cogan munkájával. Ebbe keményen belejátszott, hogy egészsége megromlott. 1966 elején belekezdett egy Észak-Angliai klublátogató sorozatba, de két fellépés után összeomlott: gyomorrák miatt kellett kezelni. Utolsó tévés szereplésén az International Cabaretban lépett fel. A következő hónapban összeomlott, miközben Svédországban turnézott. A családi szokások tiszteletben tartásával hagyományos zsidó szertartás szerint temették el. Albumok
Könyvek
Filmek
További információkSongbirds of the 40's & 50's Alma Cogan Jegyzetek
Források |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
