Ali ibn Muhammad al-Madáini

Ali ibn Muhammad al-Madáini
Született	752 753[1] Baszra
Elhunyt	843 (90-91 évesen) 848 (95-96 évesen) 849 (96-97 évesen) 840 (87-88 évesen)[1] Bagdad[1]
Foglalkozása	történész író
Sablon Wikidata Segítség

Ebben a szócikkben az arab nevek magyaros átírásban szerepelnek.

Abu l-Haszan Ali ibn Muhammad al-Madáini (arab betűkkel أبو الحسن علي بن محمد المدائني, tudományos átiratban Abū l-Ḥasan ʿAlī ibn Muḥammad al-Madāʾinī; 752 – Bagdad, 843?) középkori muszlim író volt, aki elsősorban történeti munkákat írt, de számos más tárgykörben is alkotott.

Élete

Al-Madáini életéről nagyon keveset tudunk. Születésének évét saját közlése alapján tudjuk biztosan, emellett ismert, hogy a Mohamed próféta egyik társától származó Szamura ibn Habíb kliense (maula) volt. Élete során biztosan tartózkodott Baszra, al-Madáin és Bagdad városában, és nagy valószínűséggel Kúfában is. Egyik tanítómestere egy bagdadi mutazilita tudós volt, majd barátságot kötött Iszhák ibn Ibráhím al-Mauszilivel, a híres zenésszel és zenetudóssal, aki pártfogása alá vette. A híradások szerint utóbbi házában érte a halál több mint kilencvenéves korában, ám ennek dátumát illetően számos különböző közlés maradt fenn 830-tól 843-ig bezárólag. Művei és más bizonyítékok alapján utóbbi dátum látszik a legvalószínűbbnek.

Munkássága

Rendkívül termékeny szerző volt, a középkori bibliográfusok több mint 200 munkájának címét őrizték meg. Jelentős részüket különféle történeti témákban írta, Mohamed próféta életének és tevékenységének különböző aspektusaitól kezdve egészen al-Mutaszim kalifa (833–842) uralkodásáig. Különféle életrajzgyűjteményeket is készített, pl. híres költőkről, árulókról és bolondokról. Genealógiai, földrajztudományi, állattani tárgyú műveiről is tudunk, utóbbi tárgykörön belül külön könyvet szentelt a lónak. Az adab területén belüli alkotásait a féltékenységről és a vigasztalásról szóló történetgyűjteményei képviselik. Mára csupán egy műve maradt fenn teljes egészében, a Kitáb al-murdifát min Kurajs és „A vigasztalás könyve” (Kitáb at-taázi), amelyben híres emberek vigasztalásait és vigasztalódásait mutatja be szeretteik halálát követően. Emellett számos művét idézték későbbi szerzők, legfontosabb felhasználói közül Baládzuri és at-Tabari emelhető ki.

Források

• Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212  

• Ursula Sezgin: al-Madāʾinī. In Encyclopaedia of Islam, V. kötet. Szerk. C. E. Bosworth, E. van Donzel, B. Lewis, Ch. Pellat. Leiden: E. J. Brill. 1986. 946–948. o.  

1. Khayr al-Din al-Zirikli: الأعلام (arab nyelven). Dar El-Ilm Lilmalayin, 2002