Aleksinica

Aleksinica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Lika-Zengg
Község	Gospić
Jogállás	falu
Irányítószám	53212
Körzethívószám	+385 053
Népesség
Teljes népesség	105 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	575 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 38′ 28″, k. h. 15° 15′ 04″44.64111111, 15.25111111Koordináták: é. sz. 44° 38′ 28″, k. h. 15° 15′ 04″44.64111111, 15.25111111
Sablon • Wikidata • Segítség

Aleksinica falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Fekvése

Gospićtól légvonalban 14 km-re közúton 17 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A középkorban valahol a mai falu területén az Oteš és az Ostrovic dombok között feküdt Potorjan falu. A 12. században ide az újonnan épített várba helyezték át az egyik legrégibb horvát közigazgatási egység, a már 1071-ben említett bužanai zsupánság székhelyét. Aleksinica egyik részét ma Gradinának hívják ahol a középkori épületek alapfalai még láthatók. Ez alatt fejlődött ki egy kereskedelmi központ, amely akkoriban Lika e részének legnagyobb vásáros helye volt. A középkori település nevét feltételezhetően a "pod tornjem" (torony alatt) kifejezésből kapta. A korabeli források szerint Potorjan 1480-ra már elpusztult. Lakóit talán pestis pusztíthatta el, mert valószínűtlennek tűnik hogy az egész település egy csapásra vált lakatlanná. A késő középkorban Potorjan mellett állt a Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplom, amely körül létesült falu a templom védőszentje után a Marinci nevet kapta. Ebben a faluban 1411-ben ispotályt alapítottak, mely Szent Mária Magdolna nevét viselte. Potorjántól Marincin és a Velebit-hegységen át ősi kereskedelmi út vezetett a tengerpartra az ősi Bagra. Potorjánban a távoli országokba szánt kereskedelmi áruk raktára volt. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került. 1689-ben a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre katolikus horvátok települtek. 1696-ban felépítették Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomukat. Anyakönyveit 1790-óta vezetik. A falunak 1857-ben 681, 1910-ben 393 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 169 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
681	0	0	569	735	393	295	500	669	586	481	457	272	258	220	169

(1869-ben és 1880-ban lakosságát Donje Pazarište és Vaganac népességéhez számították)

Nevezetességei

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1696-ban épült. A templom kissé kiemelkedő helyen áll. Nyugat-keleti tájolású, egyhajós, téglalap alaprajzú épület, keskenyebb téglalap alakú szentéllyel, a szentély mellett sekrestyével és a főhomlokzat feletti oromzatra épített harangtoronnyal. A főhomlokzatot egy központi sekély rizalit hangsúlyozza, amelyben a templom főbejárata található és amely a harangtoronyban folytatódik. Tiroli eredetű neo stílusú berendezése van. Főoltára Keresztelő Szent János, mellékoltárai Jézus Szentséges Szíve, Szűz Mária és Szent Illés próféta tiszteletére vannak szentelve. A templom belseje festett. A plébániaház a templom közelében álló L alaprajzú épület, a 18. század utolsó negyedének krajinai építészeti stílusában épült. Az épület romos, a plébánia szolgálatát Klanacról látják el.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
4. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3776.

Források

• Gospić város hivatalos oldala(horvátul)
• Gospić turisztikai irodájának honlapja^[halott link](horvátul)
• A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja(horvátul)
• Lika kronológiája (horvátul)
• A likai térség várai (magyarul)
• Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában (magyarul)
• Az udbinai plébánia honlapja Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)