Albin Egger-Lienz
Albin Egger-Lienz (Stribach, 1868. január 29. – Bolzano, 1926. november 4.) osztrák festő, aki történelmi és vallásos témájú festményeiről ismert. ÉleteKelet-Tirolban, Lienz melletti Dölsachban született Maria Trojer parasztlány és Georg Egger templomfestő fiaként.[8] Felnőttként apja vezetéknevét használta szülőhelye nevével kombinálva.[8] A festészet alapjait édesapjától sajátította el, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol Franz Defregger[9] és Jean-François Millet francia festő volt rá nagy hatással. 1893 és 1899 között Münchenben[9] dolgozott, ahol csatlakozott a helyi művészeti egyesülethez. Az 1890-es évek közepétől állított ki. Korai művei a paraszti élet jeleneteit és az 1809-es tiroli lázadás történelmi jeleneteit ábrázolták, mint például az Ave Maria a bergiseli csata után (1893–1896; Tiroli Állami Múzeum, Innsbruck).[8] 1899-ben feleségül vette Laura Möllwaldot (akitől gyermekei voltak: Lörli, Fred és Ila), és Bécsbe költözött, ahol a helyi művészeti környezettől elkülönülten dolgozott. Hiába próbált tanárként elhelyezkedni a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. 1900-ban részt vett a párizsi kiállításon, ahol bronzérmet kapott a Feldsegen című festményért. A 20. század első évtizedében gyakran járt és dolgozott Tirolban, különösen az Ötz-völgyben. 1909-ben csatlakozott a bécsi szecesszióhoz. Ferdinand Hodler hatására Egger-Lienz kifejlesztette azt a monumentális kifejezőképességű formanyelvet, amely a színpadszerű terekbe zárt hősfigurákat preferálta.[9] 1910-ben Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös ellenkezése miatt ismét elutasították a Bécsi Akadémia professzori posztjára vonatkozó kérelmét. 1911-ben Bécsből az Innsbruck melletti Hallba költözött. 1911-ben és 1912-ben a weimari szász-nagyhercegi művészeti iskola professzora volt. Hollandiába látogatott, ahol a régi mestereket tanulmányozta. Nyilvánosan elhatárolódott Hodler munkásságától a „Monumentale Kunst” című cikkével, amelyet Otto Kunz művészeti kritikus írt, és 1912-ben Egger-Lienz nevén jelent meg.[8] 1913 szeptemberében családjával a Bolzano melletti Santa Giustinába költözött. 1915-ben behívták katonai szolgálatra, de hamarosan felmentették a frontszolgálat alól. 1916-ban a dél-ausztriai fronton civil ruhás háborús festő volt. A háború befejezése után Dél-Tirolban maradt. 1919-ben nem fogadta el a felkínált bécsi professzori állást. Újra parasztjeleneteket kezdett festeni, de vallásos tartalommal, mint a Krisztus feltámadásában (1924; Tiroli Állami Múzeum, Innsbruck). Kritikai sikert aratott az Olaszországban festett, Rómában és Velencében, valamint 1925-ben Bécsben, a Wiener Künstlerhausban kiállított munkáival. Újra ajánlatot kapott, hogy a Bécsi Iparművészeti Akadémián tanítson, de ismét visszautasította. Utolsó éveiben egy sor festményt és freskót készített a háborúban elesettek lienzi emlékkápolnájához. Tüdőgyulladásban halt meg 1926. november 4-én Olaszországban. Képgaléria
Jegyzetek
Fordítás
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia