Albert Lebrun

Albert Lebrun
Franciaország elnöke Andorra társhercege
Hivatali idő 1932. május 7. – 1940. július 11.
Előd	Paul Doumer
Utód	Henri Philippe Pétain
Franciaország gyarmatügyi minisztere
Hivatali idő 1911. június 27. – 1913. január 12.
Született	1871. augusztus 29. Mercy-le-Haut
Elhunyt	1950. március 6. (78 évesen) Párizs
Sírhely	Mercy-le-Haut
Párt	Alliance démocratique
Házastársa	Marguerite Lebrun (1902. február 5. – 1947. október 25.)
Gyermekei	Marie Freysselinard
Foglalkozás	politikus mérnök entomológus
Iskolái	École polytechnique École nationale supérieure des mines de Paris
Halál oka	tüdőgyulladás
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje Order of the White Eagle (1932) Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere Grand Cross of the Royal Order of Cambodia Grand cross of the Order of the Dragon of Annam Order of the Star of Anjouan Grand Cross of the Order of Nichan el Anouar Royal Order of the Seraphim Bath-rend lovagja nagykereszttel Supreme Order of Christ Knight of the Order of the Elephant (1933)
Albert Lebrun aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Lebrun témájú médiaállományokat.

Albert Lebrun (Mercy-le-Haut, 1871. augusztus 29. – Párizs, 1950. március 6.) francia mérnök, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 14. elnöke.

Pályafutása

Jómódú lotaringiai parasztcsaládban született a német határ mellett. Apja Mercy-le-Haut polgármesteri tisztségét töltötte be. A fiatal Lebrun az iskola mellett rendszeresen segített apjának a földeken. A tanító felfigyelt a kiváló képességű fiúra, és rábeszélte, hogy iratkozzon be Nancyban a gimnáziumba. Az École polytechnique és az École nationale supérieure des mines de Paris (Mines ParisTech) intézményekben szerzett mérnöki diplomát. Vesoulban és Nancyban dolgozott, majd a HEC Paris tanára lett.

1900-ban kezdődött politikai pályafutása, amikor Briey képviselőjévé választották. 1906-ban már Meurthe-et-Moselle megye tanácsának elnöke. Ezt a tisztséget köztársasági elnökké választásáig megtartotta. Armand Fallières elnöksége idején gyarmatügyi miniszter, 1913 januárjában pedig rövid időre hadügyminiszter volt.

Raymond Poincaré elnöksége alatt, 1913–14-ben, ismét a gyarmatügyekért felelős miniszter. 1920-tól Meurthe-et-Moselle szenátora, 1926-ban a szenátus elnökhelyettese, 1931–32-ben pedig elnöke.

Paul Doumer váratlan halála után 1932-ben köztársasági elnökké választották. Nagyon keveset foglalkozott a kormányügyekkel. A halálos áldozatokat is követelő, 1934. február 6-i zavargások után Gaston Doumergue-t kérte fel a nemzeti egységkormány alakítására. 1939. április 5-én ismét elnökké választották. Mandátumát állandó kormányválságok jellemezték. 17 miniszterelnök váltotta egymást 1932 és 1940 között.

1940. június 22-én, a compiègne-i fegyverszünet után a távozó Paul Reynaud helyére Pétaint nevezte ki miniszterelnöknek. Bár nem mondott le köztársasági elnöki posztjáról, de július 10-én visszavonult Vizille-be. 1943. július 27-én a Gestapo letartóztatta és Tirolba, Itter várába vitte. Ott tartották már fogva Édouard Daladier-t, Paul Reynaud-t, Léon Jouhaux szakszervezeti aktivistát et Maurice Gamelint. Lebrun hamarosan megbetegedett. A német orvosok attól féltek, hogy meghal, ezért Hitler döntésére visszaküldték Franciaországba. Pétain perében koronatanú volt.

Források

• Gérard-Michel Thermeau: Ils étaient présidents: Albert Lebrun (francia nyelven). contrepoints.org, 2017. (Hozzáférés: 2018. június 1.)

• Albert Lebrun (1932–1940) (francia nyelven). elysee.fr. (Hozzáférés: 2018. június 1.)

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország elnökeinek listája