Alain Tanner

Alain Tanner
Született	1929. december 6.[1][2][3][4][5] Genf[6][2]
Elhunyt	2022. szeptember 11. (92 évesen)[7] Genf[8]
Állampolgársága	svájci[2][9]
Foglalkozása	filmrendező forgatókönyvíró filmproducer
Iskolái	Genfi Egyetem
Kitüntetései	Cannes-i fesztivál, a zsűri nagydíja (1981) César-díj a legjobb frankofón filmnek (1984)
Rendezői pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1957–2012
Díjai
César-díjak
Legjobb frankofón film A fehér városban (1984)
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Alain Tanner (Genf, 1929. december 6. – Genf, 2022. szeptember 11.) César-díjas svájci filmrendező, forgatókönyvíró.

Életpályája

A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.

1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.

Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.

1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).

Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).

Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).

A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.

A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.

Filmjei

André S. Labarthe és Alain Tanner az „68 májusa filmen” című kerekasztal-beszélgetésen

• 1957 – Szép idők (Picadilly la nuit, Nice Time, dokumentum-rövidfilm, Claude Gorettával)
• 1961 – Ramuz, passage d'un poète (rövidfilm)
• 1962 – L'école
• 1964 – Les apprentis
• 1966 – Une ville à Chandigarth
• 1968 – Docteur B, médecin de campagne
• 1969 – Charles élve vagy halva (Charles mort ou vif) – Arany Leopárd díj, Locarno
• 1971 – A szalamandra (La Salamandre)
• 1973 – Visszatérés Afrikából (Le Retour d'Afrique)
• 1974 – A világ közepe (Le Milieu du monde)
• 1976 – Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000)
• 1978 – Messidor (Messidor)
• 1981 – Fényévekre innen (televízióban: Fényévek távolában, Les Années lumière) – a Cannes-i Fesztivál Nagydíja
• 1983 – A fehér városban (Dans la ville blanche) – César-díj, legjobb francia nyelvű film díja
• 1985 – Senkiföldje (No Man's Land)
• 1987 – Egy láng a szívemben (Une flamme dans mon cœur)
• 1987 – A fantomvölgy (La vallée fantôme)
• 1989 – A rose hill-i lány (La femme de Rose Hill)
• 1991 – Az ember, aki elveszítette az árnyékát (L'Homme qui a perdu son ombre)
• 1993 – Lady M. naplója (Le Journal de Lady M.)
• 1995 – A kikötő emberei (Les hommes du port, dokumentumfilm)
• 1995 – Fourbi
• 1998 – Requiem
• 1999 – Jónás és Lilla (Jonas et Lila, à demain)
• 2002 – Fleur de sang
• 2004 – Paul s'en va

Díjak, elismerések

• Nizzai fesztivál, a legjobb kísérleti film díja, 1957
• Arany Leopárd díj, Locarno, 1969
• Cannes-i Nagydíj, 1981
• César-díj a legjobb frankofón filmnek, 1984
• Lausanne-i Egyetem díszdoktora, 2008

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
2. Munzinger-Archiv
3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Brockhaus (német nyelven)
6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
7. È morto il regista svizzero Alain Tanner
8. https://www.nytimes.com/2022/09/19/movies/alain-tanner-dead.html
9. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alain Tanner című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Alain Tanner az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Alain Tanner a PORT.hu-n (magyarul)
• Lausanne-i Egyetem