|
Agymenők (film)
Az Agymenők (eredeti cím: Brain Donors) 1992-ben bemutatott amerikai filmvígjáték, melyet Pat Proft forgatókönyvéből Dennis Dugan rendezett, David és Jerry Zucker vezető filmproduceri közreműködésével. A történet a Marx fivérek Botrány az operában (1935) és Versenynap (1937) című filmjeinek laza adaptációja. A főbb szerepekben John Turturro, Bob Nelson, Mel Smith és Nancy Marchand látható. Az Amerikai Egyesült Államokban 1992. április 17-én mutatták be. CselekményOscar Winterhaven Oglethorpe iparmágnás és filantróp halála után annak vagyonát özvegye, Lillian kezeli. Roland T. Flakfizer, a gátlástalan szoknyavadász ügyvéd, társai Rocco és Jacques segítségével akar a nő kegyeibe férkőzni. Próbálkozásai miatt szembekerül az Oglethorpe család jogászával, Edmund Lazlóval. Végrendeletében Oglethorpe elrendelte egy balett-társulat megalapítását, Flakfizer azonnal lecsap a zsíros fizetéssel járó állásra – bár fogalma sincs a balettről. Az igazgatói székbe Lazlo kerül, miután szerződteti a híres táncost, Roberto Volare-t, de Flakfizer is kiharcol magának egy társ-igazgatói pozíciót. Az ügyvéd igyekszik segíteni a fiatal, tehetséges táncosnőt, Lisa LeBaront és szintén táncos, de állástalan barátját, Alan Grantet. Volare elküldi a lányt, mert az nem enged csábítási kísérleteinek. Flakfizer és társai bejutnak a nyitóelőadásra, ahol Volare táncol és abszurdabbnál abszurdabb csínyeikkel tönkreteszik a darabot, rossz fényben tüntetve fel Volare-t a közönség előtt. Amikor a táncosnak elege lesz, Lisa és Alan lép színpadra, nagy sikert aratva. Szereplők
A film készítéseA filmben John Turturro, Bob Nelson és Mel Smith alakítja Groucho, Harpo és Chico Marx, azaz a Marx fivérek szerepeit. Nancy Marchand a Margaret Dumont által megformált szereplőt kelti életre.[3][4] Dennis Dugan szerette volna az akkor még ismeretlen Adam Sandlernek adni a főszerepet, de nem járt sikerrel. Sandler azonban értékelte erőfeszítéseit és később Dougant választotta ki a Happy, a flúgos golfos (1996) rendezőjének. A későbbiekben is számos filmet készítettek közösen.[5] A film elején és végén lévő agyagfigurákkal készült animációkat Will Vinton animátor alkotta meg.[4] Eredetileg 1991-ben mutatták volna be, de a premiert későbbre tolták, konkrét időpont nélkül. Korabeli beszámolók szerint Turturro nem volt hajlandó nyilatkozni a filmről és nyilvánvalóan „kifejezetten elégedetlen” volt a projekttel. Végül a film 1992. április 19-én került mozikba, a Paramount stúdió részéről minimális ráfordítással. Csupán 523 filmszínházban tűzték műsorra, nem tartottak előzetes vetítést a kritikusoknak és a promóció is elenyésző volt.[6] FogadtatásA kritikusok a Marx fivérek filmjeinek gyenge utánzatának tartották.[6] A Rotten Tomatoes-on 11 hivatásos kritikus véleményét összegezve 45%-os értékelésen áll.[7] Richard Harrington, a The Washington Post kritikusának konklúziója szerint „…Turturro, bár kiváló drámai színész, nem Groucho, Proft nem Kaufman, Dennis Dugan rendező pedig nem Sam Wood.”[3] A filmről pozitívabb kritikák is születtek. A South Florida Sun Sentinel újságírója úgy vélte, „Egyetlen hihető és sokoldalú szereplő sincs benne, nem hat a nemesebb érzelmeinkre és nincs semmiféle politikailag korrekt mondanivalója fontos társadalmi problémákkal kapcsolatban. De pontosan ezek a hibáknak tűnő adottságok azok, amelyek az idei év eddigi legszórakoztatóbb filmjévé teszik.”[8] Jegyzetek
Fordítás
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
