Adler Simon
Adler Simon (Miskolc, 1861. november 30.[2] – Budapest, 1930. december 17.)[3][4] gyógypedagógus. ÉleteAdler Sámuel kereskedő és Weisz Rozália gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Budapesti Izraelita Tanítóképzőben tanult, ahol 1881-ben tanítói oklevelet szerzett. 1881 és 1907 között az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének tanítójaként dolgozott, majd 1907-től 1930 szeptemberéig a Wechselmann-féle Vakok Intézetének igazgatója volt. A 20. század elejének egyik jelentős gyógypedagógusaként először foglalkozott Magyarországon vak és siketnémák oktatásával. Írásai megjelentek a Népnevelők Lapjában, a Kalauzban, az Izraelita Tanügyi Értesítőben, a Magyar Hírlapban és az Egyenlőségben. Az Országos Izraelita Tanítóegyesületnek alelnöke volt. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra (16B-4-42).[4] Emlékét a Dohány utcai zsinagóga sírkertjében emléktábla őrzi. CsaládjaFelesége Schlesinger Sarolta (1871–1945) volt, Schlesinger Sándor könyvelő és Abeles Hermina lánya, akivel 1891. november 29-én Budapesten kötött házasságot.[5] Gyermeke
Főbb művei
Műfordítása
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia