Aczél György (orvos)

Ez a szócikk magyar szemészről, egészségügyi miniszterhelyettesről szól. Hasonló címmel lásd még: Aczél György (egyértelműsítő lap).

Aczél György
Született	1923. február 18. Debrecen
Elhunyt	1984. január 8. (60 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Aczél Klára
Foglalkozása	orvos politikus
Tisztsége	miniszterhelyettes (1974. március 15. – 1978. szeptember)
Iskolái	Debreceni Tudományegyetem (–1946)
Sablon Wikidata Segítség

Aczél György (Debrecen, 1923. február 18. – Budapest, 1984. január 8.)[2] magyar szemész, katonaorvos, egészségügyi miniszterhelyettes.

Élete

Aczél (Adler) Jenő (1889–1968) ügyvéd, az Országos Ügyvédi Tanács titkára és Weisz Ilona (1895–1975) házasságából született, két lánytestvér után a szülők egyetlen fiaként. Középiskolai tanulmányait a kegyes tanítórend debreceni Szent József Gimnáziumában folytatta, Rassovszky Kálmán osztályában (egyik gimnáziumi osztálytársa Kettesy Tibor, Kettesy Aladár neves szemészprofesszor fia volt), ott is érettségizett 1941-ben.

Középiskolai tanulmányait követően a szülővárosa orvosi egyetemének hallgatója lett, ám közben a Gestapo 1944-ben internálta, majd Németországba deportálták; csak 1945 júniusában tért vissza. Egyetemi tanulmányait 1946-ban fejezte be; általános orvosi diplomája mellé 1949-ben szemészeti, 1970-ben pedig repülőorvosi szakképesítést is szerzett, illetve a kettő között, 1964-ben megszerezte az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot is.

Diplomázása után néhány éven át – 1949-ig – a debreceni egyetem szemészeti klinikáján dolgozott mint aspiráns, Kettesy Aladár gyakornoka. Ezt követően katonaorvosi megbízást kapott, előbb mint tudományos intézeti szakfőorvos, 1955 januárjától pedig mint a Katonai Repülő Kórház szemészeti osztályának főorvosa. 1957 áprilisában mint tartalékos alezredes szerelt le, a következő időszakban a Gyáli úti Kórház szemészeti osztályának vezetője lett, illetve 1959-től 1965-ig a kórház igazgatóhelyettese is volt.

1965. július 1-jével az Egészségügyi Minisztériumba helyezték át, ahol előbb a gyógyító-megelőző ellátás főosztály vezetőjeként dolgozott, majd 1973 januárjától csoportfőnöki megbízatást kapott. 1974. március 15-én kinevezték egészségügyi miniszterhelyettesnek, beosztásából 1978 szeptemberében mentették fel, ami után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezési Intézet tanszékvezető tanára lett. 1984. január 8-án, más adat szerint január 9-én hunyt el Budapesten.

Társadalmi szerepvállalásai

Még egyetemistaként lépett be 1945-ben a Magyar Kommunista Pártba, később a pártrendszer átalakulásait követve az MDP, majd az MSZMP tagja lett. Szintén korán, 1946-ban lett tagja az Orvos–Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének; 1960-tól 1965-ig a szakszervezet belső politikai munkatársa is volt. 1953-ban elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet, majd a következő években egy három éves szakosított filozófiai tanfolyamot és a Politikai Főiskola három hónapos vezetői tanfolyamát is.

1951–1959 között a Magyar Szemorvos Társaság választmányi tagja, ugyancsak 1951-től az Élettani–Optikai Bizottság titkára, 1972–1984 között vezetőségi tagja, illetve 1982-től a vezetőség örökös tiszteletbeli tagja volt. Elnöke volt a Magyar Kórházszövetségnek és alelnöke a Nemzetközi Kórházszövetség Tanácsának. A Szemészet című folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt 1957 és 1971 között.

Tudományos munkássága

Kutatói pályafutásának kezdetén főleg a repülés fiziológiai kérdéseivel, élettani optikával foglalkozott, érdeklődése később a szemészeti műtéttan speciális kérdései – mint például a színlátástan, illetve a mélységlátás –, később pedig egészségügyi szervezési kérdések felé fordult. Jelentős a szemhéjplasztikai tevékenysége, valamint új látóélesség- és mélységlátás-vizsgáló műszert is szerkesztett. 1965 után jelentős szerepet játszott az új egészségügyi törvény előkészítésében.

Magánélete

Kétszer házasodott, először 1944. május 17-én Lobstein Eszterrel, Lobstein Béla fakereskedő és Hegedűs Katalin leányával; e házassága néhány év utá válással végződött. Ezt követően 1949. december 19-én Bujdos Magdolna Mária nagymihályi születésű védőnővel kötött új házasságot; közös gyermekük, Aczél Klára (1951–) ugyancsak orvosi diplomát szerzett, és a Budapesti Honvéd Kórház szemészeti osztályának osztályvezető főorvosa lett.

Díjai, elismerései

• Érdemes orvos (1954)
• Kiváló orvos (1969)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1975)

Főbb művei

Önálló kiadványok

• A szem a repülésben. (Repülőorvosi segédletek. II. Budapest, 1951)
• A színtévesztés elmélete és gyakorlata. Kandidátusi értekezés (Budapest, 1963)
• A progresszív betegellátás és fokozatai. Az intenzív betegellátás helye a progresszív betegellátási rendszerben. (Az intenzív betegellátás elmélete és gyakorlata. Szerk. Varga Péter et al. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1977)
• Társadalomorvostan és egészségügyi szervezés. I–II. kötet. Egyetemi jegyzet, Károlyi Györggyel. (Budapest, 1983., új kiad. I–III. köt, 1986 és 1989).

Cikkek, tanulmányok

• A normális trichromasia változatai. (Szemészet, 1951. 4.)
• A színérzésről és gyakorlati jelentőségéről. (Honvédorvos, 1951. 7.)
• Magyar phorométer. Galla Emillel. (Katonaorvosi Szemle, 1954)
• Új típusú látásélesség-vizsgáló készülék dissimulatio leleplezésére. Galla Emillel. (Katonaorvosi Szemle, 1955. 12.)
• A Kettesy-féle öregkori entropium-ellenes műtétről. (Honvédorvos, 1957. 1-2.)
• Phorometriás vizsgálattal szerzett tapasztalataink. (Szemészet, 1957. 2.)
• Zonulolysis enzymatica műtéttel szerzett tapasztalataink. (Szemészet, 1960. 1.)
• A mélységlátás és a szemizomegyensúly összefüggéseiről. – A neuritis n. optici és a sclerosis multiplex egyes összefüggéseiről. Szák Jánossal. (A Gyáli úti Kórház jubileumi évkönyve. Szerk. is. Szák Jánossal és Vánkos Józseffel. Bp., 1960)
• Új módszer a pseudoisochromaticus táblák szűrőképességének meghatározására és a vizsgálatok értékelésére. (Szemészet, 1961. 3.)
• Adatok a színérzésvizsgálat problémájához. – Újtípusú mélységlátás-vizsgáló készülék. Galla Emillel. (Honvédorvos, 1962. 1.)
• Az egészségügyi intézmények időszerű munkaszervezési feladatai. Gerő Andornéval és Soós Lajossal. (Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1964. 1.)
• A kórházhálózat távlati fejlesztésének alapvető szakmai kérdései. (Magyar Építőipar, 1966. 9. és Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1966. 3.)
• A távlati egészségügyi szakemberszükséglet tervezésének néhány problémája. (Népegészségügy, 1967. 2.)
• Az egészségügy harmadik ötéves tervének feladatai és az új gazdasági mechanizmus megvalósítása. Császár Ferenccel és Cserba Lászlóval. (Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1967. 2.)
• A gyógyító-megelőző ellátás 25 éves fejlődése. (Népegészségügy, 1970. 2.)
• Kórház-rendelőintézeti egység egyes szervezési kérdései. (Népegészségügy, 1970. 3.)
• A betegellátás korszerűsítésének szervezési feladataiból. (Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1972. 1.)
• Emberség, munka, nevelés. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1980)
• A progresszív betegellátás helyzete és továbbfejlesztésének feladatai Magyarországon. Többekkel. (Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1980. 1.)
• A kórház-rendelőintézeti egység terén elért eredmények. Mányi Gézával és Najzer Alajossal. (Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1984. 2.)

Jegyzetek

1. PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2023. május 20.)
2. Tájékoztatás kérése elhalálozott személyről. magyarorszag.hu. (Hozzáférés: 2024. március 31.) A keresés a következő adatokkal történt: viselt név: Aczél György; születési név: Aczél György; születési hely: Debrecen; születési idő: 1923. február 18.; anyja születési neve: Weisz Ilona.

Források

• Aczél György oldala a Történelmi Tár online adatbázisában; hozzáférés: 2023. május 20.
• Aczél György oldala a Névpont.hu online adatbázisában; hozzáférés: 2023. május 20.