Abakan
Abakan (oroszul: Абакан; hakasz nyelven: Ағбан) Hakaszföld fővárosa Oroszországban, Közép-Szibéria déli részén, a Jenyiszej partján. Népessége 165 900 fő (2011. május 1.),[4] itt él Hakaszföld lakosságának több mint 30%-a. Fekvés, éghajlatA Minuszinszki-medence közepén, a Jenyiszej bal partján, az Abakan folyó torkolatánál fekszik. A Krasznojarszki vízerőműtől idáig ér fel a Jenyiszej visszaduzzasztásával kialakított Krasznojarszki-víztározó. A város legnagyobb része az Abakan folyó bal partján helyezkedik el. A jobb parton, a két folyó által közrezárt háromszögben csak két kisebb városrész van, mellettük a Jenyiszejen épült teherkikötő. A Minuszinszki-medence éghajlata kontinentális, a tél nagyon hideg és száraz, a nyár forró. A levegő évi középhőmérséklete: -0,4 °C. A januári középhőmérséklet -15–21 °C, a júliusi 17–20 °C. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet (árnyékban): 38 °C, a legalacsonyabb: -50–52 °C (1981-ben). A csapadék évi mennyisége 300–600 mm között változik. Abakannál a két folyó novemberben befagy, a tavaszi jégzajlás áprilisban, május elején kezdődik. Történeti áttekintésA mai város területén már az első évezredben is voltak települések. Előkerültek egy 5. századi építmény maradványai, feltárták egy 8. században épült erőd romjait is. A mai város szélén régészek a Kr. e. 99. évre datált hun építmény (palota?) alapjaira bukkantak. A szibériai orosz terjeszkedés részeként 1675-ben az Abakan folyó torkolatától északra erődöt építettek. Ez csak három-négy évig tartotta magát, mégis az 1675. évet tartják a település alapítási évének, 2010-ben ünnepelték Abakan fennállásának 325. évfordulóját. Uszty-Abakanszkoje falu (jelentése: 'Abakani torkolat') az 1780-as években alakult ki. 1823-ban egy kisebb közigazgatási egység központja lett. Száz évvel később, 1923-ban létrehozták a hakasz nemzetiségi járást Uszty-Abakanszkoje székhellyel. 1925-ben a járást Hakasz Nemzetiségi Körzetté, majd 1930-ban Hakasz Autonóm Területté alakították; a székhely megmaradt, de neve 1925-ben Hakasszk, 1930-ban Abakan lett; 1931-ben városi jogokat kapott. 1914-ben elkezdődött az Acsinszk–(Abakan)–Minuszinszk vasútvonal megépítése, de csak a világháború után készült el. Uszty-Abakanszkoje szomszédságában vasútállomás épült (1925), körülötte település alakult ki. Ez lett Abakan új városrésze, mely fokozatosan összeépült a régi faluval. A mai város összesen kilenc korábbi települést foglal magába. Miután a környéken sok új ásványi lelőhelyet tártak fel, az 1970-es években elkezdődött a szajani iparvidék (úgynevezett területi-termelés komplexum) kiépítése és ezzel együtt Abakan jelentős ipari központtá alakítása. A Szovjetunió szétesése után azonban ez a folyamat leállt. 1992-ben a korábbi autonóm területből Oroszország egyik tagköztársasága (Hakaszföld), Abakan pedig annak fővárosa lett. Gazdaság, közlekedésA legnagyobb gépipari vállalat, a vagongyár 1977 óta működik a városban. Az Abakanvagonmas nagy teherbírású oldalfalas vagonokat és oldalfal nélküli, konténerszállításra alkalmas pőrekocsikat, nyitott teherkocsikat, valamint különféle konténereket készítenek. A másik jelentős gépipari vállalatot (Abakanszkij opitno-mehanyicseszkij zavod) 1958-ban alapították, itt elsősorban erdészeti munkagépeket, speciális munkákra tervezett lánctalpas és egyéb traktorokat állítanak elő. A város gazdaságában jelentős a villamosenergia termelés (270 MW-os hőerőmű), a vasúti szállítás, a textilipar, a bútorgyártás, az építő- és az élelmiszeripar. Az 1992-ben alapított Mavr agráripari vállalat húskészítményei és -konzervei nem csak Hakaszföldön kedveltek, hanem Szibéria más déli körzeteibe is eljutnak. A Szovjetunió felbomlása után megszűnt abakani acélöntöde telephelyein 2008-ban – napelemekhez használt félvezetők (szilícium) előállításához – vegyipari gyárat készültek létesíteni, de a környezetszennyezés elleni lakossági tiltakozás ezt végül megakadályozta.[5] KözlekedésAbakan jelentős közúti és vasúti csomópont, a város mellett közúti és vasúti híd vezet át a Jenyiszejen. A várost keresztezi a Krasznojarszkból Tuvába és a déli országhatárhoz vezető R257-es főút (korábban M54 jelű). Az Abakanból kiinduló A161 jelű autóút a tuvai Ak-Dovurak iparvárossal teremt összeköttetést. Távolságok közúton:
Az észak-déli irányú Acsinszk–Abakan–Minuszinszk vasútvonal az 1920-as években létesült. Ehhez csatlakoztatva, 1965-ben átadták a Transzszibériai vasútvonal és a Bajkál–Amur-vasútvonal elágazásáig, Tajsetig kiépített 647 km hosszú vasútvonalat. Később megépült a vasút Abakan–Novokuznyeck között (Aszkiz–Abaza elágazással), mely a kuznyecki iparvidékkel biztosítja a kapcsolatot. A repülőtér a város északi határa mellett van, a városközponttal autóbusz- és trolibuszjárat köti össze. Az országban közlekedő összes repülőgéptípust képes fogadni. Abakanból közvetlen repülőjáratokkal érhető el Moszkván kívül többek között Vlagyivosztok, Norilszk, Barnaul és Krasznodar. Abakanban a városi tömegközlekedés főként trolibuszokon bonyolódik. Kultúra, felsőoktatásA Hakasz Állami Egyetemet 1994-ben, az ötven évvel korábban alapított pedagógiai főiskolára alapozva hozták létre. 2004-ben az egyetemnek 12 intézete, 4 kara és 61 tanszéke volt. A városban működik a Hakasz Műszaki Főiskola (a Szibériai Szövetségi Egyetem egyik fiók-intézménye), valamint a krasznojarszki és az irkutszki egyetem egy-egy fiókintézménye. Abakannak két drámai színháza van: az orosz színház és a Hakasz Nemzetiségi Színház, utóbbi hakasz és orosz nyelven is tart előadásokat. A Hakasz Helytörténeti Múzeumot 1931-ben alapították. Mintegy száztízezer, többségében régészeti és néprajzi témájú dokumentummal, tárggyal rendelkezik. Kiállításának különlegessége a Hakaszföldön ismert sziklarajzok, sztélék, kőlapok feliratainak másolatait bemutató gyűjtemény. Források
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz Abakan témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia