1850–1853 között a Stieber-féle kereskedelmi iskola tanulója volt Temesváron. 1854-1868 között könyvkereskedő-segéd Temesváron, Pozsonyban, Pesten és több német városban. 1868-1896 között Pesten önálló üzlete volt. 1859-től számos történeti, irodalomtörténeti és könyvészeti munkát írt. A Kisfaludy Társasághoz külföldről benyújtott pályamunkája, amely a ballada elméletéről szólt, dicséretben részesült. 1869-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert Az elégiáról[4] című művével. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja.
1878-ban egyik alapítója volt a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületének, amelynek alelnöke, elnöke és hivatalos lapjának szerkesztője lett. Szerkesztette a Magyar Könyvészet-et (1869–1870), a Magyar Könyvesházat (1875–1890), kiadta a Nemzeti Könyvtár (1878–1890) című könyvsorozatot. A Figyelő (1876–1890), a Corvina (1878–1894), a Rovartani Lapok (1895–1899) szerkesztője, 1884-ben megindította a Hazánk című történelmi folyóiratot. Széles körű tevékenységére és munkabírására jellemző, hogy saját művein kívül kb. 3500 ívnyi kéziratot szerkesztett. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott. 1896-ban feladta üzletét, 1901-ben a Magyar Nemzeti Múzeumtermészetrajzi osztályán vállalt laboránsi[5] állást.
A lepkészet története Magyarországon[6] című munkája az egyetlen, az addig ismert magyar vonatkozású lepkészeti tevékenységeket összefoglaló mű.[7] 1905-től egyre inkább betegeskedett, ismétlődő agyvérzés miatt elveszítette beszélő-, majd látóképességét; 1909-ben meghalt. A halotti anyakönyvbe állami tisztviselőként jegyezték be.[8]
Szabadkőműves pályafutása
Abafi (családi nevén Aigner) Lajost 1870-ben vették fel a Corvin Mátyás páholyba[9], s még ugyanabban az évben legény, majd mester fokra emelték. Páholyában a könyvtárnok, titkár majd a főmesteri posztot is betöltötte, 1896-ban a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy szövetségtanácsának tagja lett[10]. 1900-ban fedezett (kilépett) a páholyból[9].
Legnagyobb teljesítménye a magyarországi szabadkőművesség történetének feldolgozása volt, amelyet a Festetics családdégi kastélyában őrzött dokumentumok alapján végzett el és írt meg németül[11] és magyarul[12], s amely mű ma alapvető forrásmunka ezen a területen.
↑RL 1909: A. Aigner Lajos †. Rovartani Lapok, XVI. évf. 5–6. sz. (1909) 65. o.
↑RL 1910: Csiki Ernő: A. Aigner Lajos, 1840-1909. Rovartani Lapok, XVII. évf. 3–4. sz. (1910) 33–37. o.
↑TTÉ 1940: Abafi Lajos. In Természettudományi Társaság Évkönyve. 1940.
↑Varga 1980:Abafi Lajos. In Varga Sándor: A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása. Budapest: Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete. 1980. ISBN 963 7002 14 6
↑Berényi 2005: Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005. 131. o.
↑Palatinus 1939: Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939. 5. o.