Aarne Wuorimaa

Aarne Wuorimaa
Született	1892. február 8. Leivonmäki
Elhunyt	1975. július 5. (83 évesen) Helsinki
Állampolgársága	finn
Szülei	Artur Wuorimaa
Foglalkozása	diplomata
Tisztsége	nagykövet finn nagykövet Észtországban (1927–1933) finn nagykövet Magyarországon (1940–1944)
Kitüntetései	Cross of Liberty, 1st Class[1] a Finn Oroszlán lovagrend nagykeresztje[1] Commander First Class of the Order of the White Rose of Finland[1] Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje[1] a francia Becsületrend lovagja[1] Officier de l'Instruction publique[1] Grand Cross of the Order of the German Eagle[2]
Sablon Wikidata Segítség

Aarne Wuorimaa (teljes nevén: Aarne Artur Wuorimaa, 1906 előtti vezetékneve: Blomberg; Leivonmäki, 1892. február 8. – Helsinki 1975. július 5.[3]) finn karrierdiplomata, 1940-től 1944-ig Finnország budapesti követségének vezetője.

Pályafutása

Szülei evangélikus lelkészek voltak, apja, Artur Wuorimaa politikusként is ismert Finnországban. 1910-ben szerzett diplomát a Helsinki Egyetemen, majd 1916-ban filozófiából mestervizsgát tett.

1918-19-ben a Finn Légierőnél szolgált, majd 1919-től diplomáciai pályára lépett. 1920-ig Londonban szolgált, majd ugyanabban az évben a Vöröskeresztnél képviselte országát. 1922-től 1928-ig Párizsban volt beosztott diplomata, közben 1923 és 1925 között a Népszövetség genfi titkárságán is dolgozott. 1928 és 1933 között Finnország tallinni követe, majd 1933 és 1940 között Finnország berlini követségének vezetője volt.[4]

Magyarországon 1940. július 8-án[5] adta át megbízólevelét (akkreditálva volt Bulgáriába is). Követként aktívan figyelemmel kísérte az egyre fasizálódó magyar közéletet. Wuorimaa a Finn Agrárszövetség (ma: Centrumpárt) tagjaként liberális gondolkodó volt, és ekként komoly kritikát fogalmazott meg a magyar politikai elitről, de a társadalom mentalitásáról is. A revizionista nézetekkel nem tudott azonosulni, ahogy a magyarországi antiszemitizmussal sem.[6] Zeneszerető emberként a Kelenhegyi úti nagykövetség épületébe több zenei ünnepséget fogadott be.[4] 1944 nyarán Budapestet már bombatámadások érték, ezért a követséget Székesfehérvár közelébe költöztették, ám Wuorimaa a fővárosban, illetve a környékén maradt.[7] 1944-ben véget ért a Finnország és Szovjetunió közti ún. folytatólagos háború, a békeszerződés értelmében Finnországnak szakítania kellett Németországgal és szövetségeseivel - így Magyarországgal is -,[8] ezért 1944. szeptember 20-án a finn-magyar diplomáciai kapcsolatok megszakadtak, Aarne Wuorimaa október 14-én családjával együtt Bécsbe távozott.[9]

Finnországba való hazatérését követően annak a bizottságnak a vezetője lett, amely a finnországi német vagyon átadását intézte a Szovjetunió számára. 1946-ban azonban kényszernyugdíjazták, de 1950-ben rehabilitálták, ezt követően visszatért a külügy szolgálatába. 1951 és 1959 között Finnország hágai követe volt, Portugáliában is akkreditálva.

Művei

• Muistojeni Unkari (1947)
• Mitä on diplomatia (1949)
• Lähettiläänä Hitlerin Saksassa (1967)

Jegyzetek

1. Who's who in Finland, 1954, 998
2. Helsingin Sanomat (finn nyelven). Sanoma Media Finland, 1940. május 29.
3. Johan Lindberg: Wuorimaa, Aarne. Uppslagsverket Finland (svédul) (2011. október 3.) (Hozzáférés: 2019. július 25.)
4. Nagy Iván: Aarne Wuorimaa. Északi Rokonaink, V. évf. (1942. január) 2. o.
5. Magyarország tiszti cím- és névtára. Budapest: M. kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1944. 45. o.  
6. Vesa Vares: A romantikus távoli rokon. Iskolakultúra, 5. sz. (1998. május) 56–66. o.
7. Jaakko Sievers: Rokoni körben: A magyarországi finn képviselet története. (hely nélkül): Finn nagykövetség. 2010. 108. o.  
8. Sz. Bíró Zoltán: Nehéz szomszédság: finn-szovjet kapcsolatok. História, XXXIV. évf. 7. sz. (2012) 37. o.
9. Diplomáciatörténet. Finn Nagykövetség, Budapest (Hozzáférés: 2019. július 25.)