A szemizmok működésének megértéséhez figyelembe kell venni, hogy az orbita és a benne lévő képződmények – így a szemizmok kúpjának – tengelye a nyílirányú síktól 23 fokkal eltér.
A szemüreg fasciái
A fascia a kötőszövet egy különleges, lemezes elrendeződésű formája. Elsősorban a test funkcionális egységei között képez határt és rögzítő szerepe is van.
Az orbita fasciája
A szemüreg (orbita) fasciája (fascia orbitalis; periorbita) a szemüreg csonthártyája (periosteum). Lazán tapad a csontokhoz, azokról könnyen lefejthető. Hátul a szemideg csatornáján canalis opticus és a felső szemgödri hasadékon (fissura orbitalis superior) keresztül haladó nyúlványaival kapcsolódik a kemény agyhártyához (dura mater) és a látóideg burkához. Elöl az orbita (margo orbitalis) szélének csonthártyájához kapcsolódik, valamint nyúlványokat ad a szemüregi (orbitalis) sövény (septum orbitale) képzéséhez. Körülveszi a könnymirigyet, valamint rögzíti a felső ferde szemizom inának megtörését biztosító mechanikai csiga funkciójú kötőszövetes trochleát.
A szemgolyó fasciája
(vagina bulbi; Tenon-féle tok)
A szemgolyó fasciája szemgolyóhoz simuló, gömbhéj részletnek megfelelő képződmény, amely a szemgolyó mozgásaihoz lényegében ízületi árkot képez. A szemgolyó és a Tenon-tok között egy laza kötőszövettel kitöltött rés van, ahol a szemizmok a tokot átfúrják. A szemüreget elölről lezáró kötőszövetes lemez (fascia transorbitalis) a szemüreget elölről lezárja, összeköti a szemgödri szélt a szemhéjakkal, ezzel megakadályozza a szemgödri képletek előesését.
A szemüreg zsírteste
(corpus adiposum orbitae)
A szemüreg zsírteste a szemüreg szabadon maradt tereit tölti ki, finoman rögzíti a szemüregi képleteket, ugyanakkor biztosítja könnyű és pontos mozgásaikat. A szemüreg hátsó részén az alsó szemgödri hasadékot egy simaizom (Müller-féle izom) hidalja át, amelynek beidegzését az autonóm idegrendszer felső nyaki idegdúcából eredő szimpatikus rostok adják. Összehúzódása a szem kidülledését okozza.
A szem védőberendezése
A kötőhártya
(tunica conjunctiva)
A kötőhártya laza nyálkahártya, amelynek felső és alsó tasakjait egy a szemhéjat bélelő és egy a szemgolyót elöl befedő lemez képezi. A szemhéjakat bélelő lemezei a felső és alsó szemhéjak szélein erednek, áthajlanak a szemgolyó ínhártya alkotta elülső felszínére, ahol közösen tapadnak a szaruhártya szélén körben. A kötőhártyatasakokat a folyamatosan termelődő könny állandóan nedvesen tartja és átöblíti. A kötőhártyában elszórtan apró, járulékos könnymirigyek és magányos nyiroktüszők találhatók. A kötőhártya erekben gazdag, de az apró erek normál körülmények között a fehér színű ínhártya előtt alig észrevehetőek. Feltűnővé válik a kötőhártya erezettsége, ha az erek gyulladás miatt kitágulnak. Felszínét többrétegű el nem szarusodó laphám borítja. A szemhéjak minden pislogáskor áttörlik és megújuló folyadékréteggel vonják be magát a kötőhártyát és a szaruhártyát. Ezzel védik a szemet a kiszáradástól, de szennyeződésektől és kórokozóktól is. A kötőhártya – külső hatásoknak való nagy kitettségénél fogva – mégis elég gyakran jön gyulladásba (cojunctivitis). Ennek oka lehet fizikai behatás (por, erős fény), allergia (szénanátha), valamint vírusos vagy bakteriális fertőzés. Az oki gyógykezelés (terápia) mellett a szem kímélésére és a kellemetlen tünetek (szúrás, viszketés, könnyezés stb.) csökkentésére is szükség van. Ijesztő, de teljesen ártalmatlan tünetet produkál esetenként a kötőhártya valamelyik apró erének szakadásából eredő bevérzés. A kötőhártya vérömlenye ilyenkor teljesen elfedi vörös színével a mögötte lévő ínhártyát (szemfehérjét). Beavatkozás nélkül néhány nap alatt elmúlik.
A szemhéj (palpebra) nyílirányú metszetének vázlatos képe.
A szemhéjak
(palpebra)
A szemhéjak – zárt állapotban – fedik, és védik a szem elülső felszínét, széleik határolják a szemrést, pislogáskor nedvesítik és tisztítják a kötőhártyatasakokat és a szaruhártyát, elősegítik a könny áramlását. A zárt állapot alváskor a szemhéjak alaphelyzete, éber állapotban csak pillanatszerűen, pislogáskor jön létre. (A szemrés záródását okozzák védekező reflexek is, a szemet veszélyeztetőnek vélt vagy valós ingerek hatására.) A szemhéjak alapja egy csaknem porckeménységű, rugalmas, tömött rostos kötőszövetből álló lemez, a pillaváz (tarsus). Ennek elülső felszínét speciálisan vékony, laza bőr és alatta a körkörös szemrészáró izom (m. orbicularis oculi) szemhéji része, a hátsó felszínét a kötőhártya borítja. A kettő közötti átmenet a mintegy 2 milliméter széles, sima felszínű szemhéjszél. A felső és alsó szemhéjszél pontos összefekvése biztosítja a szemrés tökéletes záródását. A szemhéjszélen nyílnak a pillavázban lévő speciális, nagyméretű faggyúmirigyek (Meibom-féle glandulae tarsales). Ezek zsírszerű váladéka megakadályozza a szemhéjak összeragadását és – normál mértékű könnytermelés mellett – a könny kicsordulását a kötőhártyatasakokból. A szemhéjszélekről erednek a sajátos, nagyméretű pillaszőrök, amelyek apró rovarok és más hasonló idegentestekkel szemben jelentenek mechanikai védelmet. Hölgyeknél esztétikai, kozmetikai szerepük is jelentős. A kikészítésükre használt módszerek és anyagok azonban károsító, vagy allergizáló hatásúak is lehetnek.
A jobb oldali könnykészülék
A könnykészülék
(apparatus lacrimalis)
A könnykészülék a könnyet termelő könnymirigyből és a könnyet elvezető csatornarendszerből áll. A könny termelődése és elvezetődése alapesetben egymással egyensúlyban van, és a könny a kötőhártyatasakokban marad. Ha a könnytermelés kóros állapotokban vagy gyakrabban érzelmi hatásokra (sírás) fokozódik, a folyadék a kötőhártyatasakokon túlcsordul.
A könnymirigy
(glandula lacrimalis)
A könnymirigy a szemüreg külső-felső részén, saját csontos gödrében helyezkedik el, több kis kivezetőcsöve a felső kötőhártyatasakba nyílik. Szövettanilag a savós nyálmirigyek közé tartozik, saját idegdúcán átkapcsolódva az arcideg [VII.] látja el szekretoros rostokkal. Váladéka a könny (lacrima) , amely híg, enyhén sós folyadék, oldott állapotú védő fehérjéket (lizozim, IgA) is tartalmaz.
A könnyelvezető csatornarendszer
(canaliculus lacrimalis; saccus lacrimalis; ductus nasolacrimalis)
A könnyelvezető csatornarendszer a felső és alsó szemhéj szélének belső oldalán egy-egy kis szemölcsszerű képződményen lévő kis nyílással kezdődik. Az innen kiinduló két kis csatorna a szemgödörnek saját csontos bemélyedésében lévő könnytömlőbe ömlik. A könnytömlőn tapadó apró izomrostok húzása következtében a könnytömlőben szívó hatás jön létre. A könnytömlőből indul ki a könnyvezeték, amely az alsó orrjáratban végződik. Innen a könny, az orrváladékkal együtt a garatba kerül, ahonnan végül is az emésztőrendszerbe távozik.
Ormai S.: Élettan-kórélettan (Semmelweis Kiadó, 1999) ISBN 963-9214-04-3
Eldra P. Solomon – Richard R. Schmidt – Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
