A karta csak azokra a nyelvekre vonatkozik, amelyeket az aláíró országokállampolgárai hagyományosan használnak (tehát a bevándorlók által használt nyelvekre nem), amelyek jelentősen különböznek a többségi vagy hivatalos nyelvtől (tehát a nemzeti nyelvek egyes nyelvjárásai nem tartoznak ide), és amelyeknek vagy van meghatározható elterjedési területük (tehát az adott állam egy bizonyos részének lakossága hagyományosan használja), vagy az egész országban szétszórtan beszélik (ide tartozik a jiddis és a roma nyelv, amiket nagy területen használnak).
Azokat a nyelveket, amelyek egy államnak csak egy adott körzetében vagy szövetségi területén élveznek hivatalos státuszt (például a katalánSpanyolországban), nem tekintik hivatalos nyelvnek, így azok hasznát láthatják a kartának. Másfelől Írország nem tudja alkalmazni a kartát az ír nyelv védelme érdekében, mert az, bár csak egy kisebbség beszéli, az alkotmány szerint az ország első hivatalos nyelve. Mindazonáltal az Egyesült Királyság ratifikálta a kartát tekintettel az Észak-Írországban is beszélt írre és más Nagy-Britanniában honos kisebbségi nyelvekre. Franciaország, bár szintén aláírta a kartát, az alkotmánybíróság döntése alapján nem ratifikálta azt, de készült egy lista az országban honos regionális nyelvekről, amelyekre alkalmazzák a karta ajánlásait.
Mivel a kisebbségi nyelvek helyzete különböző és minden nyelv egyedi eset, a karta nem támaszt minden országgal szemben azonos elvárásokat. Ezzel szemben felsorol 68 tevékenységet a közélet hét területén, amivel a részt vevő országok védhetik és támogathatják a történelmi regionális és kisebbségi nyelveket; az államoknak legalább 35-öt vállalniuk kell ezek közül (kedvelt kifejezéssel élve à la carte, mintha étlapról válogatnának).
A nyelvek védelmének két szintje létezik. Az alsó védelmi szintet minden aláíró köteles elfogadni, eszerint meg kell határozniuk, mely nyelvet vagy nyelveket tekintenek a karta hatálya alá esőnek. Ezenfelül az aláírók vállalhatják, hogy ez a nyelv vagy nyelvek magasabb szintű védelemben részesülnek.
A Regionális, vagy kisebbségi nyelvek európai chartája. Aláírás után, ratifikáció előtt...; sajtó alá rend. Kovács Péter; MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Bp., 1993 (Közlemények. Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete)
A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája. Magyar változat; Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, Bp., 1996
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
