A királyok első és második könyve
A királyok első és második könyve protokanonikus történeti könyv az Ószövetségből. A zsidók által használt héber Bibliában egyetlen könyvet alkot. Melachim, azaz „Királyok”-nak nevezi a héber kánon. KeletkezéseA többségi szaktudományi konszenzus a könyvek első kiadását az i. e. 700-as évek végére, a második, végleges kiadást pedig az i. e. 600-as évek közepére teszi. Történelmi háttérA Közel-kelet egyetlen fennmaradt első összefüggő megbízható történelmi írása, melyben a történelem urának az Istent jelöli meg. A könyvet valószínűleg a jeruzsálemi templom újjáépítése utáni korszakban szerkesztették régi forrásokból merítve. Körülbelül 400 évnyi történelmet ölel fel Júda és Izrael történelméből. Dávid király halálától Jeruzsálem első pusztulásáig (Kr. e. 586). A két könyvet 1448-ban kettéosztották, - a héber Bibliában is -, így lett első és második könyv. Mondanivalója
Első könyvDávid életének vége és halála, majd Salamon trónra lépése, és bölcs uralkodásáról van szó benne. A jeruzsálemi nagyszabású Salamon temploma építésről van szó benne, Salamon birodalmáról, és bűnéről, hogy feleségeinek különböző hiteit engedte gyakorolni. Az ország szétszakadása után elkezdi sorolni a könyv Izrael királyait. Itt szerepel Illés és Mikeás próféta tevékenységeinek leírása is. Második könyvA huszonöt fejezetből álló könyvben folytatódik a királyok és az ország történelme. Ebben a könyvben hangsúlyossá válnak a próféták cselekedetei. Illés próféta mennybemenetele, Hóseás, Ezsdrás, Elizeus prófétai működésük van leírva. Ők akik az Urat képviselve, a királyok különböző viszonyulásai szemszögéből láttatja a királyok cselekedeteit. Források
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz A királyok első és második könyve témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia