|
A Pokol kapuja
A Pokol kapuja (franciául: La Porte de l'Enfer) Auguste Rodin francia szobrászművész monumentális domborműve, amely Dante Alighieri Isteni színjátékának első színterében leírt pokolbéli jeleneteket ábrázol. A 6,35 méter magas, 4 méter széles és 0,85 méter mély szoboregyüttes 180 alakot tartalmaz, melyeknek nagysága 15 centiméter és több mint egy méter között változik.[1] A művész 37 éven át, élete végéig dolgozott művén, amelynek számos alakját önállóan is elkészítette. Története1877-ben a még kevésbé ismert Auguste Rodin Érckorszak című egész alakos szobrával nevezett a párizsi Salonra. A tökéletes izomzatú férfiakt túlságosan élethűre sikeredett, nem felelt meg a kor neoklasszikus eszményének. Az alkotás nem nyert ugyan, de nagy vitát váltott ki, aminek a vége egy állami vizsgálat lett. Az végül megállapította, hogy a művész az alkotásához nem élő alakról vett mintát használt, hanem saját kezével formázta meg a szobrot. A botrány és a vita miatt a francia közoktatási és képzőművészeti minisztérium felfigyelt Rodinre. Megvették tőle a szobrot, majd Edmond Turquet képzőművészeti államtitkár 1879-ben megbízta, hogy készítse el a Párizsi Kommün alatt 1871-ben felgyújtott egykori Orsay palota, az Államtanács és a Számvevőszék épülete helyén 1882-ben megnyitni tervezett Díszítőművészeti Múzeum főbejárati kapuját. Rodin úgy döntött, olyan témát választ, hogy a rágalmak ne ismétlődhessenek meg: Dante Poklának kapuját készíti el.[2] Miután Jules Ferry miniszter 1880. augusztus 16-i rendeletében hivatalossá tette „a Dante Isteni színjátékát ábrázoló domborművekkel keretezett díszkapu mintájának” megrendelését, Rodin nekikezdett a munkának. Két év intenzív kutatás és töprengés után készült el az első gipszminta.[3] A múzeum építésének megkezdését előbb halogatták, majd 1889-ben végleg felhagytak a tervvel, mivel az ingatlanra a Párizs–Orléans-i vasút fejpályaudvarát építették, hogy ott fogadhassák az 1900-as világkiállításra érkező illusztris vendégeket. Az állami múzeum tervének feladása miatt nem maradt, aki finanszírozta volna a szoborkompozíció bronzba öntését, így a művész tovább dolgozhatott a kompozíció alakjain. A figurák számos változtatáson mentek keresztül. 1898-ban végül Rodin úgy döntött, összeállítja mesterművét. Az 1900-as világkiállítás idején az Alma téren felállított pavilonban magánkiállítás keretében mutatta be A Pokol kapujának újabb gipsz változatát, amely viszont már nem volt nyitható, s amelyen a figurális elemek egy része nem szerepelt. A kiállítás után ez a gipszminta a pavilonnal együtt Meudonba került, ahol elemei ma is láthatók a Múzeumban.[3] 1907 körül az alkotás már közel állt ahhoz, hogy fényűző, bronz és márvány ötvözésű változatban lássa meg a napvilágot, s a párizsi Luxembourg Múzeumba kerüljön, ahol az állam kortárs művészektől beszerzett alkotásait állították ki.[1] 1917-ben, röviddel Rodin halála előtt, Léonce Bénédite művészettörténész, a Luxembourg Múzeum igazgatója, majd az 1916-ban megnyitott Rodin Múzeum első kurátora a művész beleegyezésével ismét összeállította A Pokol kapuját az 1899-ben előkészített öntőformák alapján. Ezt a gipsz szoborcsoportot tekintik az alkotás végleges változatának. Az 1960-as évek közepéig a Rodin Múzeumban állították ki, napjainkban az Orsay Múzeumban látható – földrajzilag azon a helyen, ahova eleve szánták. Végül is az első példány elemeit ezen 1917-es gipszminta alapján öntötték bronzba homokformázási technikával 1925-ben a párizsi Rudier Öntődében, s állították össze a kaput három év alatt. A kész művet csak kilenc évvel később, 1938-ban avatták fel a párizsi Rodin Múzeum parkjában.[4] 1945-ig a műhely további három példányt készített, melyek a philadelphiai Rodin Múzeumban, a zürichi Kunsthausban és a tokiói Nyugati Művészet Nemzeti Múzeumában láthatók. 1977 és 2015 között a Coubertin Öntöde (Saint-Rémy-lès-Chevreuse) újabb négy példányt készített viaszveszejtéses technikával, melyek az Iris & B. Gerald Cantor Vizuális Művészetek Központjában (Stanford Egyetem), a mexikóvárosi Soumaya Múzeumban, a szöuli Rodin Galériában, valamint Japánban, a Sizuoka prefektúra múzeumában találhatók.[5] A mű ihletői
_(4528252054).jpg) A Pokol kapuja témájú művel korábban senki sem próbálkozott. Rodin azért választotta, mert csodálattal töltötte el Dante zsenije. Számára ő nemcsak látnok és író volt, hanem tömör, kifejező stílusú „szobrász” is.[2] Művének A Pokol kapuja címet adta, reflektálva Lorenzo Ghiberti A Paradicsom kapuja című, 15. századi alkotására a firenzei Szent János keresztelőkápolnában, ami a költő művének harmadik helyszínén játszódó jeleneteket ábrázol az Ószövetség alakjaival. Rodin elképzelése szerint az emberek a kapuhoz közeledve, esetleg lépcsőn felérkezve szembe találják magukat a szoborcsoporttal, rajta a Dante által megénekelt pokolbéli jelenetekkel: lezuhanó alakok, esdeklő bűnbánók, hiúság, árulás, paráznaság megszemélyesítői, éhhalálba küldött csecsemők, kétségbeesett életösztön, húsra éhező csontvázak. A kárhozottak vonaglása indafonatok szövevényeként tárul eléjük. Rodin mélyen tanulmányozta a Pokol köreit, s az évtizedeken át tartó módosítgatásokon egyre jobban átütött Dante drámaian megélt vallásossága; különösen a firenzei költő figyelmeztetése foglalkoztatta a Pokol bejárata felett: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.[6] Egy 1900-ban adott interjúban Rodin azt mondta: „Egy teljes évet töltöttem együtt Dantéval, csak belőle és csak vele éltem, s megrajzoltam Poklának a nyolc körét. [...] Egy év elteltével azt vettem észre, ha rajzaim vissza is adják Dante elképzelését, nem eléggé valóságközeliek. És modelljeimmel dolgozva elölről kezdtem az egészet a természetből kiindulva.”[2] Dante művén kívül Rodinre hatással volt Michelangelo Buonarroti Az utolsó ítélet című freskója, Eugène Delacroix Dante bárkája (Vergilius és Dante a Pokolban címen is szerepel a szakirodalomban) című festménye, Honoré de Balzac Emberi színjátéka, 1884-től pedig Charles Baudelaire A romlás virágai című verseskötete, amelyhez Rodin illusztrációkat is készített.[7][8] A kompozíciót illetően a középkori katedrálisok voltak hatással Rodinre, amelyek ötvözték a magas és a lapos dombormű technikákat. Kiemelt, önálló alkotássá vált alakok.JPG) .JPG) .JPG) A Pokol kapuja Rodin számára nemcsak egy életen át tartó projekt volt, hanem egyfajta formatároló is, ahova időnként egy-egy témáért nyúlhat. A szoborcsoport alakjai közül felnagyítva több is önálló alkotássá vált:
KépgalériaA Pokol kapujának első példányai
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
