949A tervszámú tengeralattjáró

949A Antyej
A K–186 Omszk felszíni menetben
Hajótípus	robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró
Üzemeltető	Szovjet Haditengerészet Orosz Haditengerészet
Szolgálatba állítás	1981
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	12 500/14 700 t (felszínen) 16 500/19 400 t (lemerülve)
Hossz	143 m (Oscar I, az első két hajó) 154 m (Oscar II, a többi hajó)
Szélesség	18,2 m
Merülés	9 m
Hajtómű	2 db nyomottvizes OK–650V atomreaktor, 2 db gőzturbina 73 MW (97 990 LE), 2 db hajócsavar
Sebesség	32 csomó (59 km/h) alámerülve 16 csomó (30 km/h) felszínen
Fegyverzet	24 db P–700 Granyit (SS–N–19) robotrepülőgép-indító 4 db 533 mm-es torpedóvető cső 2 db 650 mm-es torpedóvető cső
Legénység	94 - 112 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz 949A Antyej témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A 949A (orosz kódneve: Antyej, NATO-kódja: Oscar II) szovjet robotrepülőgép-hordozó atommeghajtású tengeralattjáró. A 949 tervszámú (Granyit) tengeralattjáró - melyből 2 példány épült - módosított, továbbfejlesztett változata. A (két 949-essel együtt) 20 tervezett példányból 9, vagy 10 egységet építettek meg (egyes források szerint összesen 13-at), 3 épülő egységet a program 1992-es törlésekor még nem fejeztek be, négyet pedig soha nem bocsátottak vízre. Az Orosz Védelmi Minisztérium bejelentése szerint ezeket a hajókat lebontották.

Története

Az első hajót 1978-ban kezdték el építeni a Szeverodvinszkben, az Északi Gépgyárban (Szevmas). 1980-ban bocsátották vízre és még ebben az évben szolgálatba lépett. 1982-ben építettek egy újabb hajót. Ezután áttértek a meghosszabbított – 154 m-es – hajótestre, aminek következtében a hajó vízkiszorítása 1400 t-val megnőtt. A 949A Antyej osztály hajói lényegesen (kb. 2 és félszeresen) nagyobbak a hasonló célra hadrendbe állított amerikai tengeralattjáróknál (Los Angeles osztály), így manőverezőképességük, merülési sebességük alulmarad velük szemben.

Jellemzői

Az Antyej osztály tagjainak törzse duplafalú, aminek külső - magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött - acélból készült héja 8,5 mm vastagságú. Ennek köszönhetően jól ellenáll a korroziónak és csak kis mértékben módosítja a Föld mágneses mezejét, ez pedig megnehezíti a hajó felderítését a mágnesesanomália-detektorokkal. Továbbá visszhangmentesítő burkolattal van ellátva, hogy csökkentsék a tengeralattjárót eláruló hidroakusztikus jeleket. Erőforrásként a 941-es tervszámú (Acula) (NATO-kód: Typhoon) osztályhoz fejlesztett 2db, nyomottvizes, egyenként 190 MW hőteljesítményű reaktort kapott, szonár rendszerét 671RTM tervszámú (Shchuka) (NATO-kód: Viktor-III) osztálytól nyerte.

Az P–700 Granyit (NATO-kódja: SS–N–19) robotrepülőgépek indító tubusai 40°-s szögben megdöntve a törzsben, a torony két oldalán vannak elhelyezve.

Az osztály tagjai[1]

• K–148 Orenburg
• K–173 Krasznojarszk
• K–132 Irkutszk
• K–119 Voronyezs
• K–410 Szmolenszk
• K–442 Cseljabinszk
• K–456 Viljusinszk
• K–266 Orjol
• K–186 Omszk
• K–141 Kurszk
• K–150 Tomszk
• K–139 Belgorod
• K–135 Volgograd
• K–160 Barnaul

Jegyzetek

1. Az osztály egységei a GlobalSecuroty.org oldalon (angolul)

Források

• Ju. V. Apalkov: Podvodnije lodki Szovetszkovo Flota, 1945–1991. gg., III. kötet (3. és 4. generációs atommeghajtású tengeralattjárók), Morknyiga kiadó, Moszkva, 2012, ISBN 978-5-903081-43-1, pp. 21–39.

Kapcsolódó szócikkek

• 949 tervszámú tengeralattjáró
• K–141 Kurszk