hu 3103 Eger

	3103 Eger
	Felfedezése
Felfedező	Lovas Miklós
Felfedezés ideje	1982. január 20.
Felfedezés helye	Piszkéstető
Névadó	Eger
Alternatív név	1982 BB
	Pályaadatok
Epocha	2009. június 18.; (2455000,5 JD)
Aphélium távolsága	284 632 084 km; (1,903 CsE)
Perihélium távolsága	135 675 921 km; (0,907 CsE)
Fél nagytengely	210 154 003 km; (1,405 CsE)
Pálya excentricitása	0,354
Orbitális periódus	608,159 nap; 1,67 év
Közepes anomália	227,691°
Inklináció	20,933°
Felszálló csomó hossza	129,824°
Perihélium szöge	253,954°
Központi égitest	Nap
	Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő	1,5 km
Forgási periódus	5,706 h
Albedó	0,64
Abszolút fényesség	15,38
	A Wikimédia Commons tartalmaz 3103 Eger témájú médiaállományokat.
	JPL; MPC;
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A 3103 Eger kisbolygó a színképe és pályájának naptávoli pontja alapján a Hungaria kisbolygók közé is tartozó, de az Apollo kisbolygókhoz hasonlóan napközelpontján a Föld pályáját is megközelítő kisbolygók egyike.

Fölfedezése

1982-ben fedezte fel egy magyar csillagász, Lovas Miklós. Nevét Eger városáról kapta.

Pályája

Az Eger földsúroló kisbolygó, a Földet megközelítő Apollo típusú kisbolygók közé tartozik. Pályájának félnagytengelye azonban kinyúlik a Hungaria típusú kisbolygók 2 csillagászati egységnyi távolságára. Pályájának naptávolsága, – mint a színképe is – mutatja a Hungaria típusú kisbolygókkal való kapcsolatát. Minden öt évben jut nagyobb földközelségbe. A legutóbbi ilyen esemény 2016-ban volt, a következő 2021-ben következik be.

Színképe, összetétele

Ahogyan a Hungaria kisbolygók színképe, úgy az Eger színképe is egyenletesen emelkedő görbe a látható tartományban. Az Eger is a legjobb visszaverő-képességű kisbolygók közé tartozik. A ráeső napfénynek 30 százalékát veri vissza.

Az Eger és a Hungaria kisbolygók színképtípusa E. Ez a színkép az ensztatitos kondritok és az ensztatitos akondritok – az aubritok – színképéhez hasonló. Ma úgy tekintik, hogy az Eger a második olyan kisbolygó, amelynek az anyagáról erősen valószínűsítik, hogy ismert az anyaga. (Korábban ezt csak a 4 Vesta kisbolygóról gondolták). Ez a kőzetminta típus az aubritoké, az említtetett ensztatit akondritos meteorité.

Egy érdekesség

Amikor a németországi, nördlingeni becsapódási kráter anyagát elemezték, azt találták, hogy a nyomelemek alapján egy E típusú kondritos, vagy akondritos égitest becsapódása hozhatta létre a 25 kilométer átmérőjű Ries-krátert.

Kapcsolódó szócikkek

Irodalom

Gaffey, M. J.; Reed, K. L.; Kelley, M.. S. (1992): Relationship of E-type Apollo asteroid 3103 (1982 BB) to the enstatite achondrite meteorites and the Hungaria asteroids. Icarus, 100, no. 1, p. 95-109.
Janssens, M. J., Hertogen, J., Horn, W. and El Goresy, A., Geochemical data for Ries crater samples (abstract). Meteoritics, v. 14, p. 432. 1979
Janssens, M. J., Hertogen, J., Takahashi, H. and Palme, H., Meteoritic material at 4 large impact craters (abstract). EOS, v. 58, pp. 424–425. 1977
Morgan, J. W., Janssens, M.J., Hertogen, J,. Gros, J. and Takahashi, H., Ries impact crater, southern Germany: Search for meteoritic material. Geochimica et Cosmochimica Acta, v. 43, pp. 803–815. 1979
Morgan, J. W., Janssens, M.J., Hertogen, J. and Takahashi, H., Ries crater: An aubritic impact? (abstract). Meteoritics, v. 12, p. 319. 1977
Weismann, P. R., et al. (2008): Roseta target asteroid 2867 Steins: An unusual E-type asteroid. MAPS, 43, Nr. 5. 905-914. o.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)

További információk

Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[SmallBodyDB-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)

[1]

3103 Eger