2,3,7,8-Tetraklór-dibenzo-p-dioxin

2,3,7,8-Tetraklór-dibenzo-p-dioxin
Más nevek	2,3,7,8-Tetrachlorodibenzo[b,e][1,4]dioxine Tetradioxin Tetrachlorodibenzodioxin Tetrachlorodibenzo-p-dioxin
Kémiai azonosítók
Rövidítés	TCDD; TCDBD
CAS-szám	1746-01-6
PubChem	15625
ChemSpider	14865
KEGG	C07557
ChEBI	28119
SMILES Clc2cc1Oc3c(Oc1cc2Cl)cc(Cl)c(Cl)c3
InChI 1/C12H4Cl4O2/c13-5-1-9-10(2-6(5)14)18-12-4-8(16)7(15)3-11(12)17-9/h1-4H
InChIKey	HGUFODBRKLSHSI-UHFFFAOYSA-N
UNII	DO80M48B6O
ChEMBL	30327
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C12H4Cl4O2
Moláris tömeg	321,97 g/mol
Megjelenés	Fehér vagy színtelen kristályos anyag[1]
Sűrűség	1.8 g/cm^3
Olvadáspont	305 °C
Oldhatóság (vízben)	0.2 μg/L[2]
Gőznyomás	1.5 × 10^−9 mmHg
Megoszlási hányados	6.8
Veszélyek
Főbb veszélyek	Fejlődést károsító, rákkeltő[1]
NFPA 704	1 4 0
PEL	none[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin, 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo[1,4]-dioxin vagy TCDD egy poliklórozott dibenzo-p-dioxin (néha pontatlanul egyszerűen „dioxin”-nak rövidítik), amelynek kémiai képlete C₁₂H₄Cl₄O₂. A tiszta TCDD színtelen szilárd anyag, amelynek szobahőmérsékleten nincs megkülönböztethető szaga. Általában szerves anyagok égetési folyamatainak nem kívánt termékeként vagy szerves szintézisek melléktermékeként keletkezik.

A TCDD sorozatának (poliklórozott dibenzodioxinok, más néven PCDD-k vagy egyszerűen dioxinok) legerősebb vegyülete (kongenerje), és a vietnami háborúban használt Agent Orange gyomirtó szerben lévő szennyező anyagként vált ismertté. A Seveso-katasztrófa során TCDD került a környezetbe. Ez egy perzisztens szerves szennyezőanyag (olyan anyag, mely extrém hosszú idő alatt bomlik le, vagy egyáltalán nem).

Konkrét mérgezési esetek

• Viktor Andrijovics Juscsenko

Jegyzetek

1. NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards #0594. National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH)
2. Shiu WY (1988). „Physical-chemical properties of chlorinated dibenzo-p-dioxins”. Environ Sci Technol 22 (6), 651–658. o. DOI:10.1021/es00171a006.