|
1. zongoraverseny (Beethoven)Ludwig van Beethoven No. 1. C-dúr zongoraversenye az 1796–1797 években komponált opus 15. számot viselő mű, melyet a szerző a köztudatban elterjedt számozással ellentétben harmadikként írt ebben a műfajban.
Keletkezése-történeteBeethoven ezt a zongoraversenyét 1796 és 1797 között írta. A mű bemutatója Prágában volt 1798-ban, a zongoraszólót maga Beethoven játszotta. A művet a szerző magas főúri pártfogójának, Odescalchi-Keglevich hercegasszonynak ajánlotta. A darab 1801-ben jelent meg nyomtatásban. Annak ellenére, hogy a mű az első zongoraversenyként vonult köztudatba, ez tulajdonképpen Beethoven harmadikként komponált zongoraversenye. Néhány évvel korábban Bonnban Beethoven próbálkozott már a zongoraverseny műfajával, de e sohasem publikált Esz-dúr versenyműnek csak a zongoraszólama maradt ránk (No. 0. zongoraverseny). A No. 2. op.19 B-dúr zongoraversenyt Beethoven saját kijelentése szerint 1794– 1795 években írta, tehát valójában ez az első publikált zongoraversenye. Tételei
Szerkezete, jellemzői A szonátatétel mindhárom témájának megvan a sajátos profilja. I. Allegro con brioBár Beethoven zongoratechnikája a mű komponálásakor még nem alakult ki végleges formában, a zongoraverseny indítása meggyőző, pregnáns, egyértelmű és határozott téma, amely tömör akkordok nyomán bontakozik ki és végérvényes, tisztán kialakult mondanivalót hordoz. Az első tétel főtémáját elsősorban a ritmus jellemzi, a melléktéma nyolcadai kis hangközlépésekben haladva fonódnak dallamfüzérré. A tételhez Beethoven három kadenciát is írt, de a hangverseny-gyakorlatban számos más értékes kadenciát is játszanak, így a kanadai zongoraművész Glenn Gould kadenciáját. No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 - I. Allegro con brio Performed by Aaron Dunn with the Bucharest College Orchestra. Music courtesy of Musopen
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése. II. LargoA lassú tétel töményebb zene a mozarti szerenád, vagy a románc típusú andantéknál. A sóhajszerű, töprengő főtéma a szólóhangszeren szólal meg, a zenekar szerepe a kommentár, a nyugtató, vigasztaló válasz. No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 II. Largo Performed by Aaron Dunn with the Bucharest College Orchestra.Music courtesy of Musopen
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése. III. Rondo. Allegro scherzandoA zárótéma a Viotti-hegedűversenyek indulótematikáját idézi, azt a típust, mellyel a Mozart zongoraversenyek elkezdődnek. Itt a zongora indít a kürt-kvintes menetekkel, a sziporkázó jókedv és számos tréfás ötlet tárháza. Ezek között említésre méltók a komikusan az ütem súlytalan részére helyezett hangsúlyok, a keresztezett kézzel való játék számtalan hatásos effektusa, nem utolsósorban az a bővérű népdal-emlék, amelyet Haydn és Mozart után Beethoven is gazdag humorral idéz fel. A karakterisztikus ritmusú rondót több alkalommal megszakítja a zongora rövid kadenciája, amely minden alkalommal úgy hat, mint egy szertelen ötlet, a szabadjára engedett fantázia félig tréfás, félig komoly játéka.[1] No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 III. Rondo. Allegro scherzando Performed by Aaron Dunn with the Bucharest College Orchestra. Music courtesy of Musopen
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése. Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
Fordítás
További információkLemezek
Kapcsolódó cikkek |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
