|
Ördög (mitológiai lény) Az ördög alvilági lény a magyar és más kultúrák mitológiájában. Hapaxban fennmaradt ómagyar változata az ürdüng.
Etimológiailag lehetséges, hogy visszavezethető az altáji mitológiákban feltűnő halálistenekhez, Erlikhez (török) és Jerleghez (mongol). A középkorban a Sátánnal vagy más bukott angyalokkal azonosították, így nevének fennmaradása annak köszönhető, hogy a keresztény mitológiába beépíthető volt.
– 1Pt 5:8
Az ördögöt a különböző vallásokban a lehető leggonoszabb szellemlénynek tartják, természetfeletti gonosz erőnek, amely a „tisztátalan lelkeket” a rosszra csábítja. Tipikus megjelenési formája a kecskelábú, kecskeszarvú, patás ember; gyakran az emberek lelkét próbálja megszerezni alku vagy fogadás formájában. Az ábrázolás az eredeti altáji elképzelésekkel párhuzamos, ahol embertestű, disznófejű, fekete szemű, szemöldökű és bajuszú alak. A népmesék gyakori motívuma az ördög eszén túljáró egyszerű ember. Későbbi, modernebb megjelenésben, főleg misztikus filmekben gyakran ölt emberi alakot. A magyar mitológiábanA kereszténységben közismert képén túl a magyar népi hitvilágban az ördög a lidérc egyik változataként jelenik meg, amelyet ördögszeretőnek, vagy keleti nyelvterületen egyszerűen ördögnek is hívnak. Hasonló a incubus, succubus lényekhez, nőhöz férfi (ez a gyakoribb változat), férfihez nő alakot ölt. Lúd- vagy lólába után lehet felismerni. Sok verzióban repül, és repülés közben tüzet szór.[1] EtimológiaA Magyar etimológiai nagyszótár szerint ismeretlen eredetű szó. Nem lehet biztosan tudni, hogy az ürdüng/ördöngös, vagy ördög forma létezett először.[2] Lehetséges, hogy az altáji Erlik és Erleg szóalakok rokonságban állnak vele, az l→d és k→g hangváltozásokkal. A török név jelentése: „üresség”, eredeti alakja Jerlik, ami a jer (hasonlítható a magyar nyelvben valószínűleg ótörök eredetű tér, űr szavakhoz) és lik (valamihez hasonló, -ság, -ség) tagokból áll, a Jerlik→Erlik változás az ótörökben megszokott je→e változások közé illeszkedik. A mongol mitológiába a törökből kerülhetett, mert a mongolban nincs értelme a szónak, és ott is megtalálható Jerleg alakban is. A Halotti beszédben olvasható ürdüng alak utalhat arra, hogy „űr, üres” értelemben került a magyarba is, vagy ugyanazon a hangváltozáson ment át, mint a jer→er→űr. A nazalitás a hapaxjellegből eredően többféleképpen értelmezhető, lehet egy kezdeti nazalizáció (mint az ómagyar burlog→barlang szóban), de lehet elírás vagy tájnyelvi változat is. Kapcsolódó szócikkek
ForrásokJegyzetek1111
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
