Az öngyógyszerezés (angol: self-medication) a beteg döntése, ami egészségügyi szakértői kontroll nélküli gyógyszerszedést jelent a legtöbb esetben.[1][2] Az öngyógyszerezés a betegmagatartás azon formája, amely a tünetek szubjektív megítélésének következménye, és amely során a betegek gyógyszereket alkalmaznak szakember felügyelete nélkül. Öngyógyítás emberi viselkedés, amikor az egyén az orvos által nem diagnosztizált és receptre fel nem írt gyógyszert alkalmaz betegségének kezelésére. A pszichológia az ilyen viselkedést sajátos összefüggésében használja az életstílusgyógyszerekkel kapcsolatban (rekreációs drogok, pszichoaktív drogok, az alkohol és más önálló megnyugtató magatartásformák).[3] A lelki tünetek enyhítésére, a stressz és a szorongás, beleértve a mentális betegségeket és/vagy pszichológiai traumákat,[4][5] amelyek különösen egyediek és alapul szolgálhatnak a fizikai és mentális egészség súlyos károsodására, ha ez az addiktív mechanizmusokon keresztül motivált.
A megbízható és időbeni orvosi ellátáshoz jutás problematikus lehet számos esetben. Ennek eredményeként, bizonyos gyógyszerek használata előtt a betegnek képesnek kell lennie saját panaszainak diagnosztizálására és kezelésére.[6][7]
Öngyógyításról általában
Öngyógyszerezést gyakran tekintik a személy függetlenségének meghatározott gyógyszer megszerzésének tekintetében.[8] Öngyógyítás egyik eszköze a nem receptköteles gyógyszerek vásárlása és szedése. A legfontosabb szempont az a stratégia, hogy felismerje a beteg a rá váró kockázati tényezőket, és megtanulja az öndiagnózis felállítását, illetve a gyógyszeres kezelés kiválasztását az adott körülmények között. A kulcs a sikeres önkezelési stratégia, amely a betegség vagy állapot meghatározásával kezdődik, majd ennek segítségével a szükséges gyógyszer megválasztásával fejeződik be.
A receptköteles gyógyszerek orvosi ellenőrzés nélküli szedése (öngyógyszerezés) köztudottan számos veszéllyel jár. Sokkal kevésbé veszélyes a recept nélkül kapható gyógyszerek alkalmazása, de azért ez sem veszélytelen, ezért az alábbi szempontok megfontolandók, az öngyógyszerezés, öngyógyítás során az erre vonatkozó írott és íratlan szabályokat be kell tartani:
A családtag a gyógyszert nem csak egyszerűen „továbbítja” önmagának vagy a családtagnak, hanem:
felméri és ismeri a gyógyszerekkel kapcsolatos adatokat, információkat (a gyógyszer mire jó, adagolása, mellékhatásai, interakciói, tárolása stb.)
a beteg (pl.: gyermek) értelmi és kooperációs képességét, jelen állapotát, a gyógyszerszedéssel kapcsolatos attitűdjét,
tervezi és megvalósítja a helyes gyógyszeralkalmazást
A gyógyszerbevétel, beadás („gyógyszerezés”) biztonságának szabályai:
a megfelelő gyógyszert ("hármasszabály",[9] ellenőrizni kell a gyógyszer dobozának feliratát három alkalommal)
megfelelő adagban
megfelelő betegnek (pl.: 4 gyermek van a családban vagy ikrek)
megfelelő időben: az időrendi előírásokat pontosan be kell tartani és megfelelően kell értelmezni (Pl.: a „8 óránként” alkalmazás előírása nem azonos a „naponta háromszor” előírással stb.).
Essentials of Nonprescription Medications and Devices Mackowiak, Elaine ISBN 978 0 85369 861 6 Published Nov 2009 Pharmaceutical Press
Dietary Supplements Pocket Companion Mason, Pamela ISBN 978 0 85369 761 9 Published Sep 2008 Pharmaceutical Press
Evaluation of Herbal Medicinal Products Perspectives on quality, safety and efficacy Houghton, Peter; Mukherjee, Pulok K ISBN 978 0 85369 751 0 Published Aug 2009 Pharmaceutical Press
Rang & Dale's Pharmacology, 7th Edition Churchill Livingstone 2011 ISBN 9780702034718
A. V. Yadav: Hospital And Clinical Pharmacy Pragati Books Pvt. Ltd., 2008.08.07
FASTtrack: Complementary and Alternative Medicine Kayne, Steven B First edition ISBN 978 0 85369 774 9 Published Sep 2008 Pharmaceutical Press
Jegyzetek
↑Öngyógyszerezés helyzete Magyarországon Doktori értekezés Dr. Major Csilla Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Doktori Iskola 2010.
↑Howard Altman (October 10, 2010). "Military suicide rates surge". Tampa
↑Öngyógyszerezés helyzete Magyarországon doktori értekezés Dr. Major Csilla Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Doktori Iskola 2010.
↑Az öngyógyszerezés a betegmagatartás azon formája, amely a tünetek szubjektív megítélésének következménye, és amely során gyógyszereket alkalmaznak szakember felügyelete nélkül.
↑a. Mielőtt a gyógyszer dobozát kivesszük a gyógyszert tároló szekrényből b. Amikor a szükséges gyógyszermennyiséget (egyszeri adagot) kivesszük a gyógyszeres fiolából. c. Mielőtt a gyógyszeres dobozt visszatesszük a gyógyszert tároló szekrénybe.