Óriáscápa

Óriáscápa
Evolúciós időszak: Kora oligocén - jelen
Táplálkozó példány búvárok mellett
Az emberhez viszonyított mérete
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii) Csoport: Modern cápák (Neoselachii) Öregrend: Cápák (Selachimorpha) Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes) Család: Óriáscápafélék (Cetorhinidae) Gill, 1862 Nem: Cetorhinus Blainville, 1816 Faj: C. maximus
Tudományos név
Cetorhinus maximus (Gunnerus, 1765)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriáscápa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáscápa témájú médiaállományokat és Óriáscápa témájú kategóriát.

Az óriáscápa (Cetorhinus maximus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a óriáscápafélék (Cetorhinidae) családjába tartozó egyetlen faj.

Előfordulása

Az óriáscápa az északi és a déli félteke mérsékelt övezeteinek minden tengerében előfordul. Állományának nagyságáról nincs pontos adat. Az egyik veszélyt az állat számára az jelenti, hogy egyre több halat fognak azokon a területeken, ahol az óriáscápa táplálékot keres, s ennek következtében előfordulhat, hogy maga is a hálóba kerülve végzi.

Megjelenése

Az óriáscápa a cetcápa (Rhincodon typus) után a második legnagyobb jelenleg élő halfaj. Átlagosan mintegy 7,9 méter hosszú és 4,65 tonna tömegű,[1] de előfordulnak ennél nagyobb példányok is. A hitelesen feljegyzett legnagyobb egyedet 1851-ben fogták ki Kanadában, amely 12,27 méter hosszú és körülbelül 16 tonna tömegű volt.[1][2] A kopoltyúrések nyálkás-ragacsos fésűkből állnak, ezeken akad fenn a plankton. A légzőredők narancssárgás-piros színű szövetből álló vékony rétegek, amelyek oxigént vesznek fel a vízből. Orrhegye nagy és kiáll a pofájából.

Életmódja, táplálkozása

Az állat magányosan vagy kisebb csapatokban él. Lassan mozog és gyakran bukkan fel a víz felszínén. Tápláléka kizárólag planktonból áll. Táplálkozás közben nyitott szájjal úszik a vízben, ilyenkor víz és plankton kerül a szájába. Ezeket megszűri a kopoltyúrésein keresztül, így fennakad a táplálék, a vizet pedig a kopoltyún keresztül kipumpálja. Az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása is eközben történik.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3-4 éves korban éri el, ekkor már 4,5-6 méter hosszú. A szaporodási időszak az északi-atlanti területen tavasszal van. Az óriáscápa elevenszülő. A nőstény általában 1, ritkán 2 utódot hoz a világra. Körülbelül 3 év alatt fejlődik ki, átlagos élettartama 50 év.[3]

Felhasználása

Egy-egy kifejlett példány májából 300–800 liter olaj préselhető ki; ezt hagyományosan főleg szappangyártásra és világításra használják. Húsából hallisztet készítenek.[4]

Képek

• 
  Táplálkozó óriáscápa; jól látszanak a kopoltyúrései
• 
  A vízfelszín közelében

Jegyzetek

1. Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats, 256. o. (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
2. McClain CR, Balk MA, Benfield MC, Branch TA, Chen C, Cosgrove J, Dove ADM, Gaskins LC, Helm RR, Hochberg FG, Lee FB, Marshall A, McMurray SE, Schanche C, Stone SN, Thaler AD. 2015. Sizing ocean giants: patterns of intraspecific size variation in marine megafauna. PeerJ 3:e715 https://doi.org/10.7717/peerj.715
3. Szuper cápák és más mélytengeri élőlények 
4. Pénzes Bethlen: Tengeri állatok 2. (Gémes Péter rajzaival). Búvár zsebkönyvek. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979, p. 6.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6