ÁllamkincstárAz államkincstár a kincstár, állampénztár mint jogi személy modern elnevezése. Az államkincstár elnevezésére egykor használatos fiskus szót ma már nem használják, csak az ebből képzett fiskális szót, mépedig a kormány állami költségvetéssel összefüggő gazdaságpolitikájának illetve döntéseinek jelzőjeként (pl. fiskális politika, fiskális döntés vagy fiskális szemlélet). TörténeteAz aerariumAz aerarium az ókori római államkincstár neve volt. Ide folytak be a különböző adók, illetve innen fedezték a rendszeres kiadásokat. Több részéből a szűkebb értelemben vett államkincstár az aerarium populi Romani volt. A fiscus szó eredeteA latin fiscus (kosár) szóból ered. A római jogban fiscuson azt a vagyont értették, amely hivatali hatalmánál fogva a császárt illette meg és amely felől – a comitiáktól és a senatustól függetlenül – a császár úgy rendelkezhetett, mintha ezek a vagyontárgyak a császár magánvagyonához tartoztak volna. Ezeket a vagyontárgyakat mégis megkülönböztette a császár magánvagyonától, hogy a fiscus a trónutódra, míg a császár magánvagyona a végrendeleti vagy a törvényes örököseire szállt. [1] MagyarországonA királyi kincstárA feudális Magyarországon az állam pénzügyeit a tárnokmester, a kincstartó és a kincstár intézték. [2] A kincstár kettős értelmű volt: egyrészt a kincsek tárházát jelentette, másrészt a királyt mint az állam fejét megillető javak és jövedelmek összességét. Királyi kamaraként (camara regia) is emlegették. [3] Különösen aktív pénzügyi politikát folytatott Mátyás király, akinek nagy összegű hadi és egyéb kiadásai fedezésére jelentős mértékű bevételre volt szüksége. Az államkincstár szerepét a magyar királyok alatt 1848 előtt egyre inkább a királyi kincstár töltötte be. [4] Szokásos rövidítése a kir. kincstár volt. [5] A mai magyar jogbanA mai Magyarországon 1997. január elsejétől a Magyar Államkincstár (közhasználatú nevén a Kincstár) tölti be az államkincstár szerepét. (Hosszú szünet után, 1996-ban hozták létre). A Kincstár felelős az állami költségvetés végrehajtása során a finanszírozásért, a pénz-forgalomért és az elszámolásokért, továbbá meghatározott adatszolgáltatásokért, a készpénz-, deficit- és államadósság-menedzselésért, valamint az állam által vállalt garanciák, és az általa nyújtott hitelek részletes nyilvántartásáért és kezeléséért. Minthogy közpénzből kifizetéseket teljesíteni csak törvényi felhatalmazás alapján lehet, ezért gondoskodik arról, hogy a közpénzeket arra használják fel, amire a felhatalmazás szól. Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkekTovábbi információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia